Fejezet

 1 3 |     szakítá félbe Ákos nevetve a szólót. - De ha annyira szívén
 2 6 |    szenvedélyesen keblére voná a szólót, s a két testvér sietve
 3 12|       hogy érte fáradjunk?~Itt a szólót távol éljen szakítá félbe.~-
 4 13|   késéhez nyúlva, dühösen nézé a szólót. - Zsidó! ne tréfálj velem,
 5 17|      igaza van - szakítá félbe a szólót Ákos mosolyogva -, a beteg
 6 20|        emberiebb a többieknél.~A szólót irtózatos dörrenés szakítá
 7 22|   kifejeztek, nem engedé, hogy a szólót tovább lehessen hallani.
 8 22|       dologhoz - szakítá félbe a szólót Sóskuty -, az irományokban
 9 23|        bízd rá - szakítá félbe a szólót neje -, mihelyt Kálmán elsõ
10 25|      istenért! - szakítá félbe a szólót az alispánné. - Etelka apjával
11 25|      apám - szakítá félbe Ákos a szólót -, ne folytassuk e beszélgetést,
12 26|    kedvben van - szakítá félbe a szólót, - különös jókedvben, mint
13 26|          tudom - szakítá félbe a szólót Rétyné.~- És akkor - folytatá
14 27|     teins urat - szakítá félbe a szólót, kire egy megvetõ tekintetet
15 27|       szakítá félbe Tengelyiné a szólót -, hogy e házasságot azért
16 28|       megvetõ hangon a zsivány a szólót -, add ide az írásokat,
17 30|            szakítá félbe Nyúzó a szólót -, ezek voltak szavaim.~-
18 30|        szakítá félbe a szakács a szólót - elõször nevezte Tengelyit,
19 30|        elvesztette. Mire Nyúzó a szólót csak arra figyelmezteté,
20 33|         a setétben nem láthatá a szólót, de a megtörött hang, a
21 34| szándékát - szakítá félbe Réty a szólót -, másképp bizonyosan nem
22 37|           szakítá félbe Rétyné a szólót -, s várjon reám az udvaron;
23 37|    szörnyeteg! - szakítá félbe a szólót Rétyné, midõn kezét a zsidó
24 38|         többet - szakítá félbe a szólót Viola -, tudom, hogy szándéka