1-500 | 501-619
Fejezet
1 1 | marhája van; - ezt látta, midõn szemeit behunyta, ezt, midõn
2 1 | midõn szemeit behunyta, ezt, midõn azokat ismét fölnyitá. Magok
3 1 | Magok a tornyok, melyek, midõn utószor körültekintett,
4 1 | tekintünk azon korunkra, midõn legalább feltételeink voltak
5 1 | alföldi faluban töltve, midõn agg korukban hosszú munkásságuknak
6 1 | fõképp a vadászat után, midõn az ifjak arcai lángolnak,
7 1 | nem kötelessége-e tehát, midõn hatalmában áll -, azt tenni
8 1 | gondolatok tölték el, s ki õt, midõn az öreg Tengelyit Vilma
9 1 | társaság indulni készült, midõn a cselédek által két lovasra
10 1 | helybenhagyólag inte fejével -, midõn a Gyilkos-csárdából, hol
11 1 | nem fogunk eleget tehetni; midõn Pista - kinek jobb szeme
12 1 | igazítani kezdték a hegedût, midõn Ákos megkönyörülve könnyein,
13 1 | A legnagyobb érdektõl, midõn Viola elfogatása elõször
14 1 | egész a kétségbeesésig, midõn a készületeket hallá, tíz
15 1 | Petire nézve történt. S midõn Ákos az egyik nyitott ívet
16 1 | soha nem gorombábbak, mint midõn engedelmet kellene kérniök;
17 2 | gerendái alatt. Voltak napok - midõn szobája ablakát valamivel
18 2 | arcát a kis táblák mögött; s midõn eszébe jutott, hogy e nagy
19 2 | haja évrõl évre szürkült, midõn tekintetét az égtõl, hol
20 2 | valaki a gyermeket hallá, midõn a Periclesekrõl s Gracchusokról
21 2 | csak kezdetén találhatunk, midõn, mint a hajós, ha duzzadó
22 2 | holnapig nem látták egymást, s midõn a fiú apját oly évtörötten
23 2 | nyernõk tapasztalásainkat, s midõn fáradságaink után végre
24 2 | felbukni soha; de ha például midõn rókavadászatra készülsz,
25 2 | az Taksony megyében is; s midõn a jelen tisztviselõk ellen
26 2 | aggasztó állása felett, midõn Tengelyi föllépte egyszerre
27 2 | Elment tehát még aznap, midõn beszédét tartá, Jónásunkhoz.
28 2 | Konkolyi kamarás úrhoz, s midõn a számos társaságot látá,
29 2 | hõsünk e gondolattal, s most, midõn a kir. kamarás is ugyanazt
30 2 | kamarás is ugyanazt mondja, midõn az õ meggyõzõdése szerint
31 2 | naponkint a tisztelet poharai. Midõn Réty pártja e taktikát észrevevé,
32 2 | fejében.~Így álltak a dolgok, midõn a fõispán, mint valóságos
33 2 | kandidációból kihagyja; s midõn estve a konkolyiánusok vezéröknél
34 2 | fõbírónak kívánt vala, most midõn esküdtnek jelöltetik ki,
35 2 | hagyott, mindez segíté õt, midõn egy nagyobb község kántori
36 2 | volt, õ reformált, mint midõn még kántor volt, s katolikus
37 2 | magát. Így járt most is. Midõn magát gazdatisztségre szánta,
38 2 | is. Két év múlt el így, midõn egyszerre fenyegetõ levelek
39 2 | nézve ellentmondott, ki midõn a szerencsétlenség kitört,
40 2 | átláthatják. A felsõbb osztályok, midõn az alsóbbak legaljasabb
41 2 | a helyt, hol az eltûnt, midõn a barátok a faluhoz értek,
42 2 | mint máskor tért házába. De midõn a kapunál Vilmát látá, ki
43 2 | ki vígan elébe lépett, s midõn kebléhez szorítá a nyájas
44 3 | hónapig tartó idõszakokban, midõn a tisztújítás közeledik,
45 3 | viszonzá meghatva Macskaházy, midõn szemeit törlé, s setétségben
46 3 | óriási hízelgéseit, s örült, midõn hallá, hogy kis ügyvédi
47 3 | Már indulni akartak, midõn a vizsla egyszerre a sûrûnek
48 3 | vissza az elõbbiekhez, épp midõn Ákos, Etelka testvérével,
49 3 | érve Ákos végre megállt, s midõn Macskaházyhoz fordult, ki
50 3 | szakítják félbe az éj csendét - midõn az árokból, közel a helyhez,
51 3 | kit épp akkor hagytunk el, midõn leányától vezetve szerény
52 4 | keserû kenyerét, s most, midõn az ég megáldott, kapumat
53 5 | a tisztviselõségben; - s midõn hallottam, hogy Zsuzsi a
54 5 | alig vonult a fák mögé, midõn meggyõzõdött, hogy a cigánynak
55 5 | barátomnak talán igaza volt, midõn minap mondá, hogy meggyõzõdése
56 5 | maradt, erõsen dobogott, midõn ablaktól ablakhoz lopódzva
57 5 | káromkodása hallatszott, midõn a háznak kertfelõli ajtaja
58 5 | kert felé nyíló ajtóhoz, midõn egyszerre Erzsébet asszony
59 5 | legkisebb fogalma nem volt. Midõn tehát a lárma oly fokra
60 5 | miként kívánhatnók, hogy midõn keblének egész haragja föltámadt,
61 5 | feküdt, maradtak nyugodtan. Midõn a dolgok Ákos jötte által
62 5 | bámulva törülgeté szemeit, midõn egy új történet valamennyiök
63 5 | mely a kertben állt, s midõn a harang félreverése közben
64 5 | itt fogja találhatni. De midõn végre az udvarból egy kocsis
65 5 | a kerítés felé sietett, midõn egyszerre valaki bundájánál
66 6 | viszonzá a leány mosolyogva, midõn nagy fekete szemeit a virágról
67 6 | nem engednek erre idõt, s midõn vigasztalni vagy mulatni
68 7 | de annyi bizonyos: hogy midõn Ráczfalvy asszonyság Karvalyt
69 7 | Réty alispán úr áll, s ha, midõn olvasóimnak mindenekelõtt
70 7 | szépen hangzik? Azonkívül midõn más angyalok is nem azért
71 7 | Rubiconnál megállni nem tud, midõn Caesar maga nem bírt elég
72 7 | célszerû betöltésében áll -, midõn a csend távoli, de hatalmas
73 8 | Braminok egész bölcsességét, midõn erkölcsi filozófiájukat
74 8 | földobogott ez ábrándok között, midõn a pajtából fölhangzó zaj
75 8 | épp az albírákhoz jutván, midõn a kasznár, ki mint elnök,
76 8 | szédelgett gyönyörködésében, s midõn éppen ispánját látá a pajta
77 8 | már a házhoz közelgtek, midõn az öreg Kislakyval s mindjárt
78 8 | magyarázhatá meg a történteket; midõn „éljen Kislaky Kálmán és
79 8 | tudák, mit tegyenek. De midõn az ispán szívrázó basszusával
80 8 | szeretett szolgabíránénkhoz”, s midõn egyszerre tíz kéz nyúl a
81 8 | kávés konyhába készült, midõn a mellékszoba ajtajának
82 8 | ajtaját kulccsal bezárva, midõn távozott, így szólt valakihez:~-
83 8 | az elrémült szobaleány, midõn a távozók léptei a folyosó
84 9 | nemzedékre, mint az ebéd alatt, s midõn a család egyik legnagyobb
85 9 | tudom, miért, hátulról, midõn éppen visszanéz festette -
86 9 | a fõjegyzõhöz fordulva; midõn látá, hogy a forrás, melybõl
87 9 | Kedves nagyságom - mondám én, midõn a kiabálást hallám...~-
88 9 | világos; s habár késõbb, midõn elvként fölállítván, hogy
89 9 | halljuk” szakaszta félbe, midõn e szavakkal: „már ami jelen
90 9 | tetszéssel fogadtatván, midõn Sáskay elmondá, hogy ily
91 9 | nem ismételtettek többé, midõn azonban a szónok elöadá,
92 10| volt. Fõképp azon korban, midõn még álmunkban beszélgetünk
93 10| nincs nagyobb gyönyör, mint midõn azt, mit úgyis tudunk s
94 10| jóhiszemünkön - csakhogy, midõn egy közmondássá vált állításra
95 10| ismét csalódtál, mint minap, midõn hosszú harag után végre
96 10| ismét barátnéjához ülve -, midõn tegnap hazajött, s a történteket
97 10| vízért a konyhába menjen, midõn a másik szoba ajtaján gyönge
98 10| álltak, hogy Etelka, fõképp midõn a rémülést látá, mellyel
99 10| mondá, még gyermekkorában, midõn himlõje volt, kifolyt -
100 11| most elõször, éppen akkor, midõn az elõbbi szabad elveitõl
101 11| fõképp tisztújítás elõtt, midõn minden sértés szomorú következményeket
102 11| következményeket szülhet, ebéd elõtt, midõn arról gondolkozik: három
103 11| Párisnak lehete fogalma, midõn almájával három istennõ
104 11| fõispán elébe lovagolt; midõn az egész társaság kissé
105 11| táblabírákat eltakart, mint midõn Vezúv gõzölgõ csúcsa alatt
106 11| öszvecsoportozott nép éljenezni kezdett, midõn egyszerre az útárokban három
107 11| egykor a filiszteusok rókái, midõn Sámson farkukra fáklyákat
108 12| fogják találni ha most, midõn Taksony megye fõvárosának
109 12| s vannak hetek az évben, midõn a legkevésbé otthonos porvári
110 12| igazságosan szólanom. A természet, midõn két fület s csak egy szájt
111 12| szükséges rendelkezések? S midõn hallák hadi készületeinket,
112 12| nagyokat káromkodik örömében; s midõn hallja, hogy másnap barátjánál
113 12| semhogy falusi jegyzõ létére, midõn a fõispánnak annyian alkalmatlankodnak,
114 12| becsünket illeti, vannak esetek, midõn az a külsõ helyzettõl független
115 12| Ezelõtt nehány évvel, midõn ön a Rétyekkel még barátságosabb
116 12| lefesteni méltó ecsettel! Midõn a megyébe jött, nem nézett-e
117 12| hallgatót akaratlanul meghatá. Midõn Tengelyi, kitárva keblét,
118 12| tagadni tõle az igazságot is, midõn annak kiszolgáltatását olyanokra
119 13| barátja Lavater tanának, sõt midõn e világon annyi ok van,
120 13| Cifra - válaszolt az üveges, midõn székével ismét visszavonult -,
121 13| menve kinézett az udvarra; midõn mindent nyugodtan látott,
122 13| beszélgetésöket, s most, midõn távozásokról biztos vala,
123 14| ki nem látná által, hogy midõn mi magyarok új tisztikart
124 14| nem foglalatoskodván, most midõn a bántornyiak hadjával az
125 14| az ifjú lelkét eltölti, midõn szívét elõször erõsebben
126 14| Így gondolkozott Erzsébet, midõn a szobából, hol Vilmával
127 14| szemei könnyekbe lábadtak, midõn annyi boldogságra emlékezett,
128 14| kezdett, s a jámbor asszony, midõn szobájába ment, fejét csóválva
129 14| óra nyolchoz közeledik. Midõn végre ez óra is elmúlt,
130 14| elmúlt, s õ mégsem jött, midõn kinézve konyha ajtaján a
131 14| is hasztalan várunk; de midõn valamely bajnak lehetségérõl
132 14| tábláit kinézett ablakán, és midõn a ködöt látá, mely fürteit
133 14| nyugtalanságát.~Félóra múlhatott, midõn egyszerre távol lókopogás
134 14| konyha tüzéhez sietett, s midõn jó estét kívánt, vén tagjait
135 14| Ákos nevét mondja ki, s midõn vele a szobába sietett,
136 14| egymást. Ejnye - szólt, midõn fejét csóválván tovább ment -,
137 14| neve ébreszté föl, melyet, midõn házához közelgett, valaki
138 14| tortából - szólt Erzsébet, midõn Ákos minden jóakarata mellett
139 14| törülve - sírok örömömben, midõn így egymás mellett látlak,
140 14| testvéredet, alszik-e már. - S midõn a lány, összetakarítva,
141 14| a síkon tévelyegnék, ha midõn éppen az irányról, melyet
142 14| tevé Ákos hozzá halkabban, midõn észrevevé, hogy Erzsébet
143 14| ajtaján áthallatszott, de midõn minden neszt a lehetõségig
144 14| ismét az ajtó felé vonult, midõn küszöbén, erõs kezektõl
145 14| zsidó Cifrára gyanakodott, midõn a küzdés között elalvó lámpájának
146 14| külsõ ajtóhoz sietett, s midõn a gyertyával az udvarra
147 14| futnak össze. A kovács, midõn házából kirohan, embert
148 15| meggyõzõdése mellett, s a honfi, midõn e sereget látja, mely minden
149 15| minden hivatalra ajánlkozik, midõn a lelkesedést tapasztalja,
150 15| szebb, mintha a tisztviselõ, midõn hivatalába lép, való messiásként
151 15| könnyekbe lábadtak volna szemei, midõn a módot látja, mellyel eszméi
152 15| világon - szólt James úr, midõn szivarját szájából kivéve
153 15| kivéve szájából pipáját, midõn méltóságosan körültekintett,
154 15| adott szavokat megszegve, midõn az ellenpárt nemtelen eszközeihez
155 15| becsületes embernek szívébe; s midõn a jegyzõ a választás helyén
156 15| Réty-párt rivalgásait hallá, midõn Macskaházy kezeit dörzsölve
157 15| az akciák jól állnak, s midõn Nyúzó hat sz.-vilmosi által
158 15| igazgatás minden hibáit, s midõn közülük azokat számolá el,
159 15| folyvást növekedõ indulattal, midõn látá, hogy ez ellenmondás
160 15| közbe az öreg Bálint, kiben midõn pártolókra talált, kételyei
161 15| Nyúzó ez egyszerû szavai. Midõn egy év elõtt a nagy rablás
162 15| utósó törvényszéknél is, midõn egy földesúr harmincéves
163 15| csudálkoztak még akkor sem, midõn Karvaly a gyõri ütközet
164 15| ez az ember nem nemes, s midõn azt kötelességem szerint
165 15| melyek szemeibe tolultak, midõn fiát ekképp hallá beszélni: -
166 16| Alszik - szólt Erzsébet, midõn a mellékszobából kilépve,
167 16| éjjel hazafelé ballagva, midõn kapunkat nyitva látá, tudván,
168 16| lépett s az asztalig jött, midõn magát köszöntve meghajtá,
169 16| istenemben - szólt Violáné, midõn a belépõt megismeré, szemeit
170 16| nyugossza békében, egyszer, midõn tehenünket elhajtották,
171 16| leány, mint én. Édesanyám midõn szült, meghalt, de nénémasszonynál
172 16| kevély gondolatoktól. De midõn Viola karácsonkor hozzánk
173 16| Viola bosszankodott, de midõn kértem, hogy minden izgága
174 16| nyugodtabb, hangja erõsebb vala, midõn az asztalhoz lépve így szólt: -
175 16| mondá Violáné lelkesedéssel, midõn e szavakat hallva az ajtónál
176 16| az isteni gondviselésen, midõn látja, hogy ily lénynek
177 16| át, õszkor megküzdjön, s midõn a jegyzõ házához közelgve
178 16| sietett, visszaveté tetejét, s midõn mellé térdelt, az irományokat
179 16| láttad volna Macskaházyt, midõn ott a küldöttségi asztal
180 16| te kívánod ezt, te talán, midõn az egész történt, magadban
181 16| gonosztevõnek lesütnöm kell, midõn Vilmám említtetik...~- Az
182 17| s alá a szobában, néha, midõn ifjú ura szomorú képét látá,
183 17| monda végre a huszár, midõn ura karjáról, mint látszék,
184 17| szomorú kifejezését vevé fel, midõn sóhajtva hozzátevé: - Hidd
185 17| s egész képe mosolygott, midõn fejét hajtogatva minden
186 17| temetésén, urával ment, midõn ez második nejéért, kivel
187 17| fölbukva meg ne üsse magát; s midõn elõször t á t á-t mondott,
188 17| elõször érzé magát kielégítve, midõn a kis Ákos oly teljes mértékben
189 17| történik, ha Réty alispán, midõn fiát Pestre iskolába küldé,
190 17| neki részvét kell, s ha midõn boldogságunkról szólunk,
191 17| napjainkban is. Mindenikünk elébe, midõn az életbe lépünk, rejtély
192 17| szeretet mível csudákat: midõn Taksony megyében a sebész
193 17| szörnyû haragba hozá; s midõn egyszer a sz.-vilmosi borbély,
194 17| nagyon szép - szólt Serer, midõn a borítást vigyázva takargatá -,
195 17| komolysággal, minõt Kálmán, fõképp midõn a hatást látá, melyet e
196 17| Jánosra, kinek örömében, midõn a feldsert megtámadva látá,
197 17| szemei szikráztak, éppen midõn szólni akart, a teins alispánné
198 17| félbe. Melyet észrevéve, midõn kézcsókoláshoz sietett,
199 17| udvariasan bánt, s most is, midõn ágya mellé ült, részvéttel
200 17| ifjú felgerjedésének okát, midõn ez remegõ hangon szóla: -
201 17| egészen eltitkolni nem tudott, midõn kérdé: - Kik lehettek a
202 18| mely oly korban támadott, midõn az elnyomott népnek érzelmei
203 18| is, mint azon napokban, midõn Budának falain félhold uralkodott.
204 18| keresztül, s a jobbágy, midõn füstpénz forintját a kastélyba
205 18| telik el.~Dél rég elmúlt, midõn Zsuzsi, Liptáknétól kísérve
206 18| felkelt, hogy tovább menjen, midõn egyszerre nevén szólíttaték.
207 18| pillanatban tudná, kitõl jõ, s midõn megfordulva Cifrát látá,
208 18| asszony a zsiványra nézett, midõn ez furkós botjára támaszkodva,
209 18| szólt emez nyugtalanul, ki midõn az asszonyt meglátá, társával
210 18| mialatt Peti arcain, fõképp midõn hallá, hogy Macskaházy Cifrát
211 18| könyörületességbõl - sóhajta Zsuzsi, midõn a házba lépve, hova éppen
212 18| természetesebb, mint hogy midõn Cifra délután a tanyához
213 18| Csak egy órával késõbb, midõn Peti megérkezett, ki a rablásnál
214 18| elmondok. De - kiálta föl, midõn baltáját s bundáját, egy
215 19| melyikben, mert volt idõ, midõn még nem tudva, hogy az emberek
216 19| tapasztaltatván legtöbb szorgalom, midõn azoknak megújítása kívántatik -,
217 19| kerülnek az igazság kezei közé, midõn az elrabolt tárgyak többé
218 19| nem mondhatá, hogy Nyúzó, midõn hazajött, helytelenül cselekedett.
219 19| ülteté-e kedves feleségét, midõn õt házához hozva, örömében
220 19| sem nevethettek örömükben, midõn Szvatopluktól az egész szép
221 19| szólt bámulva az esküdt, midõn Nyúzót szinte bundában látá.~-
222 19| gondolá magában Kenyházy, midõn azok ketten kocsira ültek,
223 19| Nyúzónak elhagyott jobb keze, midõn a kocsi elhajtott, visszament
224 20| gyermekem.~Az ügyész, ki, midõn eszébe jutott, hogy neki
225 20| szemeit a ködbe meresztve, midõn a farkast, mely útjokon
226 20| mozdulatlanul ült helyén, csak néha, midõn aggályosan fejét csóválá,
227 20| bizonyosan nem, mint most, midõn sötét ágaik alatt csak a
228 20| Nagy írók érezték ezt, s midõn a társaság legundokabb sebeit
229 20| merész kezekkel feltakarák, midõn emberi természetünk azon
230 20| veszhetnek ki soha egészen, midõn figyelmessé tettek, hogy
231 20| van - válaszolt a másik, midõn nevetve nagy kulacsot mutatott,
232 20| mondá az öreg zsivány, s midõn sötét szemeit pajtására
233 20| ideig hõstetteirõl beszélt, midõn látta, hogy a másik szavaira
234 20| jöjjön.~A pillanatban, midõn társai lõttek, Mészáros,
235 20| követve, a kunyhó felé rohant. Midõn az ostromlók az ajtóhoz
236 20| hideg novemberi éjszakán, midõn magát a legnagyobb náthának
237 20| fontosságát maga is átlátá, midõn Macskaházy, ki miután a
238 20| végzetét.~- Csak lõj - szóla, midõn a kunyhó elõtt a lármát
239 20| Szegény fiú - mondá Viola, midõn kezét társa reszketõ ujjaiból
240 20| kiálta eliszonyodva, midõn a pálinka kék lángokban
241 20| viskóhoz. Így történt, hogy midõn Viola leégett hajakkal s
242 20| azonban a víz közepéig, midõn az erdõ egyszerre a megtámadók
243 21| asszony rég elérte e pontot. Midõn a kunyhóhoz jött, kezével
244 21| gyermekeiért. - Ott az erdõ szélén, midõn hallva az üldözõk kiáltásait
245 21| fáradtan álomba szenderült. Midõn a szerencsétlen az erdõn
246 21| hordák - mert a fõbíró, midõn magához jött is, nem engedé,
247 21| szóla végre magában, midõn Nyúzó a többiekkel távozván,
248 21| visszatérni százszor? s midõn ehhez minden út elõttem
249 21| az asszony, elébe sietve, midõn a cigányt közeledni látá.~-
250 22| követei, kik elbámultak, midõn a római senatust látva,
251 22| nem vigasztalhatá magát, s midõn tiszttartójától elõször
252 22| báró s a vastag táblabíró, midõn hallák, hogy jegyzõül a
253 22| igen jól tarokkozni tud.~Midõn e társaság Kislaky házához
254 22| megelégedéssel dörzsölé kezeit, midõn a törvényszék tagjait látva
255 22| embert eddig alig vevé észre, midõn szavát, melynek a természet
256 22| önként jöttek, álltak, s midõn a törvényszék tagjai a mélyen
257 22| házban s körülötte történt, midõn a tanúk a szobába hívattak,
258 22| Nyúzó nem kissé neheztelt, midõn az unalmas felolvasás alatt
259 22| csudálkozása s haragja, midõn a fõbíró jelentését felolvasva,
260 22| folytatá a többiekhez fordulva, midõn a szabályokat, melyek az
261 22| becsületes tanú - mondá Zátonyi, midõn a tanúk visszavonultak,
262 22| kételkednem - szóla Völgyesy, ki, midõn látá, hogy Kislakyt kivéve
263 22| mit a tanú vall, az, hogy midõn a rablás éjszakáján Tiszarét
264 22| akará maga elé hozatni, midõn a hajdú, ki a szoba ajtaja
265 22| csak azt bizonyítá, hogy midõn a lövést hallására a jegyzõ
266 22| nyugtalansággal tekinte maga körül, midõn a lánccsörgést hallá, s
267 22| kifejezve, mint Nyúzóén káröröm, midõn az elítélendõ elõttök megjelent;
268 22| tekintetet vete a fõbíróra; ez midõn feléje fordult, nevetve
269 22| élhessek; hogy - kivevén, midõn magamat védelmeztem - senkit
270 22| kezeit. A rab folytatá:~- Midõn az égõ kunyhóból kijöttem,
271 22| egész valóját megragadá, midõn Nyúzó visszatérve, a kendõt
272 22| hajdúk küldessenek ki, s midõn Sóskuty s Zátonyi nyugtalanságát
273 22| Sóskuty által, kik - fõképp midõn a tisztelt alispánnét említeni
274 22| azon pillanattól kezdve, midõn a kertben Macskaházy s az
275 22| nem akarván, sem azt, hogy midõn Tiszaréten üldöztetett,
276 22| Macskaházy arcai ragyogtak, midõn Liptáknét kiküldve a törvényszéket
277 22| elvesztve reményét, fõképp midõn Nyúzó arcain a kárörömet
278 22| teins Völgyesy úr most, midõn látja, hogy célját a lemondás
279 22| vonulnának az emberek ajkai, midõn hallják, hogy tõlem jõ;
280 22| az egész törvényszéket, midõn a szilárd módot látá, mellyel
281 22| indulatját nem mérsékelheté, és midõn székérõl felkelt, azon szavakkal
282 22| bebizonyítására nem vala, mint midõn Völgyesy ezen szavainak
283 22| haszontalan; s már menni akart, midõn Nyúzó, felugorva, gallérjához
284 22| taszíták vissza a tolakodót. Midõn a szegény Zsuzsi minden
285 22| több könyörületre fakadt, midõn e két egymástól távol s
286 22| szerencsétlen teremtésre nézett.~Midõn a törvényszék szobájának
287 22| állók most tanúi voltak, midõn a szerencsétlen nõ gyermekeivel
288 22| szerencsétlenek nem szóltak, de midõn a zsiványnak kisfia, sírva,
289 22| kívántatott. Viola behívatván, midõn vallomása elõtte felolvastatott,
290 22| Macskaházy, ki célját, midõn Völgyesy távozott, elérve
291 22| mellékes tekintet.~Zátonyi, midõn a hatást, melyet e szavak
292 22| éppen az ajtó mellett ült, s midõn senki reá nem figyelt, fiával
293 22| ítéletet! - kiáltott Zsuzsi, midõn elborzadva felugrott.~-
294 23| 23~Midõn Völgyesy a törvényszéket
295 23| valakinek társaságát keresné, s midõn látá, hogy Kálmán által
296 23| már a házhoz közelített, midõn az elõbbi, figyelmessé téve
297 23| elbeszélés alatt leült, midõn Völgyesy elhallgatott -,
298 23| javítá ki magát János, midõn a pirosságot, mely Kálmán
299 23| gondolá magában tovább, midõn a szobából kiment -, azt
300 23| ásított.~Mindenki örült, midõn a hosszú ebédnek vége lett,
301 23| megmenthetjük? - szólt az elõbbi, midõn a szobába jöttek.~- Semmi
302 23| folytatá Macskaházy sóhajjal, midõn a rossz hatást, melyet a
303 23| mondá Völgyesy Kálmánhoz, midõn hátrább maradva a többieket
304 23| haszontalan ember vagyok, mert midõn körülöttem mindenki azt
305 23| talán igazsága van; most, midõn a dolgot nyugodtan átgondolom,
306 23| után, mely rajtok átfutott, midõn Viola megmenthetésének lehetõségérõl
307 23| mondá neje nyájas hangon, midõn utána ment s kezét vállára
308 24| hozni; de vannak alkalmak, midõn az is nehézséggel jár, hogy
309 24| így szólt Kálmánhoz, midõn ez azon szándékát nyilatkoztatá
310 24| valakire titkokat bízni, midõn vén bolond létére - mint
311 24| szótalan kétségbeesését, midõn az egészt maga kilocsogá,
312 24| mindig megtartani tervét? Midõn az öreg huszár a szobába
313 24| is vevé észre beléptét; midõn a kis Pista vörösre sírt
314 24| hogy vigasztalja õt, s midõn a gyermek Zsuzsi karjai
315 24| feltételei mind füstbe mentek, s midõn Violáné kisdedét ajkaihoz
316 24| s egész arca mosolygott, midõn a kisdedet vigyázva kezeibe
317 24| melyben az anyának boldogsága, midõn gyermekét dicsérni hallja,
318 24| nem kis aggodalmak között, midõn a szobát elhagyá s meggondolá
319 24| s ki Violát most látá, midõn szabadulása oly valószínûnek
320 24| éppen azon pillanatban, midõn nejével s három gyermekével
321 24| Zsuzsi, kit a fõbíró, midõn szava nem fogadtatott, kendõjénél
322 24| következtében az egész ház részeg, midõn Nyúzó a rabtól kijött.~-
323 24| érzé megnyugtatva szívét, midõn az angyali békét látá, melyet
324 24| nincs-e még tíz óra? - szólt, midõn Jánost megismeré az egyik,
325 24| megakadályoztatnék.~Nem soká álla így, midõn egyszerre lépéseket halla.
326 24| bírta eléggé lerészegíteni, midõn az alakban, mely nagy bottal
327 24| már visszafelé fordult, midõn a rab kamarájában hallatszó
328 24| tuda választani. Végre, midõn Macskaházy kiáltó szavát
329 24| De ki képzeli borzadását, midõn egyszerre a pitvar ajtaját
330 24| már a kulcs felé nyúlt, midõn ajtaja felrántatik, s egyszerre
331 24| még alig értek a kertbe, midõn a sietve távozó lókopogást
332 24| Már szürkülni kezdett, midõn valamennyien bámulással
333 24| felébreszteni képesek nem voltak.~Midõn Kislaky fiával szobájába
334 25| helyzet a világon, mint midõn munkás ember betegség vagy
335 25| kivéve, nincs leány, mely midõn magát valóban szeretve látja -
336 25| ellenségeskedést ismeré, s midõn a jegyzõnek védelmére felszólalt,
337 25| éjjel.~E gondolatok Etelkát, midõn végre ágyba feküdt, sokáig
338 25| s alig szunnyadott el, midõn kocsizörgés ismét felébreszté
339 25| s valamint a szobalány, midõn az utolsó tisztújítási konferencia
340 25| már ismét alunni készült, midõn Macskaházy szavai figyelmét
341 25| többé mit sem hallhatott; s midõn mostohája ismét elment,
342 25| semmisíttettek meg. Etelka hallá, midõn Macskaházy azokat fiókjába
343 25| teheti azt, oly esetben, midõn a gonosztevõ csak saját
344 25| semmit, mi oly esetben, midõn arról, mit tenni kell, tisztában
345 25| magadra - mondá most Etelka, midõn a pamlagról felkelt s távozni
346 25| mellyel az alispán, most midõn azért jött, hogy fiával
347 25| egészen a mosolygást, mely midõn e fényes terveket hallá,
348 25| Fiam - szóla az alispán, midõn bámulva Ákosra tekintett -,
349 25| érintetlenül hagyhaták. Midõn mostohája a szobába lépett
350 25| hevesebben -, nemde, férjem? - s midõn az alispán többször fejét
351 25| pillanatban az alispánnét látja, midõn halotti sápadtsággal arcain,
352 25| jelenetnek véget nem vet.~Midõn a lelkész bejött, Rétyné
353 25| történteket röviden elmondá, midõn az inas Ákosnak apjától
354 26| csapásai ellen megedzi, midõn reánk új, elõbb nem ismert
355 26| hogy Violával szóljon, midõn a rab megszökésérõl hírt
356 26| bizonyos csak az, hogy midõn Ákos Vándoryval a házhoz
357 26| szorítá az ifjú kezét... s midõn ez védelmére csak véghetlen
358 26| gondolatokban ült pamlagán, midõn az ajtó megnyílt, s Macskaházy
359 26| értem önt - mondá Rétyné, midõn szemeit a szólóra mereszté.~-
360 26| nyájas enyelgõ hangon, midõn az alispánnét kezénél fogá -
361 26| másik kis gondolkozás után, midõn szinte felkelt -, úgy fog
362 26| elégettem, de elsõ pillanatban, midõn kezembe kerültek, tenni
363 26| mormogá Rétyné fogai között, midõn szobájában nyugtalanul fel
364 26| Barátom - szólt végre, midõn, magába fojtva mérgét, Macskaházy
365 26| reszketve állt asztala mellett.~Midõn Macskaházy léptei a folyosón
366 26| hallgatódzásra adta magát. Midõn az ügyvédet estefelé az
367 27| asszony - szólt magában, midõn a kocsi a kapun kigördült,
368 27| mondá, csak látogatni jött, midõn Vilma kiment, s az egész
369 27| Macskaházy - hogy akkor is, midõn húsz és nehány év elõtt
370 27| Erzsébet, ki felindulását, midõn férjérõl így halla beszélni,
371 27| legbolondabbnak - tevé hozzá, midõn észrevevé, hogy az elsõ
372 27| alig titkolhatá el örömét, midõn a hatást látá, melyet szavaival
373 27| nem csuda, hogy mindenik midõn belelépni készül, azt hiszi,
374 27| kivel szól. - Ha most, midõn leányomnak százszor mondá,
375 27| ifjú, mint akkor voltam, midõn kezemet a nemzetes asszonynak
376 27| meglepetéssel hallgatott el, midõn Erzsébet, egyszerre felugorva
377 27| felmenté e fáradságtól, midõn elõadását oly kifejezésekkel
378 27| tévedésbe hozá Macskaházyt, s midõn ahelyett, hogy távoznék,
379 27| maga Erzsébet megijedt, midõn férjének állapotját látá.~-
380 27| hal meg! - szólt Tengelyi, midõn az udvarról, hová az elsietõ
381 28| van rémülésre?... A hajdú, midõn takarítás után szobámat
382 28| ki akart ugrani ágyából, midõn ajtaja halkan megnyílt,
383 28| ereje, annyira elborzadott, midõn magát a zsivánnyal magányosan
384 28| Az ügyvéd kezei remegtek, midõn a fiókból az irományokat
385 28| szólt a zsivány megvetéssel, midõn az asztalhoz közelített.
386 28| Macskaházy elfojtott hangon, midõn a zsivány torkát megragadta.~-
387 28| erõt ada gyenge kezeinek, midõn a fényes kést, melyet a
388 29| be akará zárni ablakát, midõn egy kis levélke dobatott
389 29| lehet ez? - szólt a jegyzõ, midõn ablakát betéve, a levélkét
390 29| uramhoz szólt... s a jegyzõ, midõn a pecsétet feltöré, nem
391 29| ellenkezõre határozva magát; s midõn Erzsébet a szobába jött,
392 29| Már tizenegyhez közelgett, midõn a jegyzõ ily gondolatok
393 29| hallatszott, megállva, s midõn magát meggyõzé, hogy senki
394 29| teljesítheti feltételét, midõn azoknak kiáltásai, kik a
395 29| Ferkó? - kiáltott a révész, midõn az égõ darab fa világításánál,
396 29| ismét vissza akara menni, midõn a révész egyik fia, aki
397 29| volt is a kocsis bátorsága, midõn Tengelyi, ki csak imént
398 30| aranyokra verve, talán éppen, midõn ezeket írom, örömdobogó
399 30| zsidó mindent tagad - szólt, midõn az éppen behozott kávét,
400 30| ha nem szólsz! - kiálta, midõn a szerencsétlent ismét mellbe
401 30| ifjasszony mint tanú elébe jõjön, midõn e panaszok helyett: a fõbíró
402 30| pillanatban meghökkent, midõn tõle neve s élete módja,
403 30| szakács ajkai vonultak, midõn magát alig hallható hangon
404 30| rövid feleleteket tõle, midõn neki talán életében elõször
405 30| forint huszonnégy krajcárig, midõn múlt vásárkor tizenkét réf
406 30| akarná: nem volt-e igaza, midõn elõre mondta, hogy ez asszony
407 30| szegény meghalt barátom, midõn szakács úr másodszor is
408 30| hozzá, szemeit törülve, midõn a fõbíró türelmetlenségét
409 30| vallomása szerint Macskaházy, midõn halála elõtt gyilkosa iránt
410 30| hiszem, némi ok csak van, midõn ez az asszony s még két
411 30| soha - sóhajta a szakácsné, midõn a kályhától ismét elõre
412 30| szakács szólni akart, de midõn látta, hogy Nyúzó reá éppen
413 30| Szörnyûség! - mondá Réty, midõn a fõbírótól a történet részletes
414 30| használtatnának. Nyúzó, midõn lelkére esküdött, hogy a
415 30| kiszolgáltatása lehetetlenné válik.”~Midõn a szobába lépett, Rétyné
416 30| tétetett vissza, hol azt, midõn elõször beléptek, találták,
417 30| tanúja volt; s az alispánné, midõn szemeit e tárgyakon körüljártatá,
418 30| gyengeség, semmi más! - mondá, midõn férje s Nyúzó, meghatását
419 30| kicsikarja, elégséges vala, midõn férje s Nyúzó beszélgetése,
420 30| tagadhatatlan - mondá Réty, midõn az írást, melybõl Nyúzó
421 30| még inkább megerõsíté az, midõn hallá, hogy a zsidónál hamis
422 30| határozva magaviselete iránt; s midõn az asztalra tett véres irományok
423 30| halk, de keserû hangon, midõn Nyúzótól követve, férjével
424 30| senki, hogy a haldokló, midõn a zsidó elébe vezettetett,
425 30| magát mintegy kiigazítva, midõn a tekintetet látá, melyet
426 30| veve részt a vallatásban, midõn most az alispán által azoknak
427 30| ezekhez tartozott Ferkó is. Midõn a házban lárma támadt, õ
428 30| s mely a révésznél van. Midõn most a révész hívatott,
429 30| az utóbbit meggyilkolják. Midõn a haldoklót kérdezik: ki
430 30| pillanatra elveszti, de midõn a révésszel tovább keres,
431 30| hogy - szólt az alispán, midõn neje által azon megjegyzéssel
432 30| szívét borzadás tölté el, midõn ez asszony lelkét egész
433 31| négykor kelt, már fenn vala, s midõn ajtaját nyílni hallván,
434 31| mint mi, kiknek lelke, midõn ez óriási hazugságot, mely
435 31| látni reménylem az idõt, midõn jelen állapotunk, egy nehéz
436 31| éppen válaszolni akart, midõn az ajtó megnyílván, Liptákné
437 31| szakítá félbe Liptákné -, midõn a háztól elmentem, éppen
438 31| csakugyan ellene bizonyítanak.~Midõn Tengelyi Vándorytól követve
439 31| szokása ellen elhagyá, s midõn a rabot üldözõ kocsis és
440 31| házban rejtve volt, hová midõn õreimmel belépni akartam,
441 31| természetes nyersesége mellett, midõn a hölgyet látá, ki anyjától
442 31| sajnálni kezdé a hölgyet, midõn a hatást látá, melyet e
443 31| Vándory szakítá félbe, ki midõn barátjához közelített s
444 31| miután alig hagyá el a házat, midõn Ákos a legnagyobb felgerjedésben
445 31| boldog ábrándok között tölté, midõn szerencséjének érzetében
446 31| sem hallott, s csak most, midõn az öreg János által felébresztetett,
447 31| híreknél eltölték, s melyekkel midõn a jegyzõ házához sietett,
448 31| szemében könny ragyogott, midõn Vándorynak kezét szorítva
449 31| nyilvánításától. Most erõt véve magán, midõn a jegyzõ- s Vándoryhoz közelített,
450 31| mondá Tengelyi hidegen, midõn a szólóhoz fordult. - Megvallom,
451 32| még a boldogabb ember is, midõn kedveseitõl búcsút vesz,
452 32| titkolhatja el megindulását, midõn barátja kezét utolszor szorítja. -
453 32| mely a keblet eltölti, midõn kedveseink körét életünk
454 32| Erzsébet csendesebben zokogott, midõn Vándory által arra emlékeztetett,
455 32| azon kínos pillanatokban, midõn lába a tömlöc küszöbén átlép,
456 32| Ákos?~Erzsébet mondá, hogy midõn az alispán elment, õ is
457 32| fájt -, nem szólt-e igazat, midõn mondá, hogy kérésedet nem
458 32| szerencsétlen jegyzõ áldá istenét, midõn Ákosnak még egyszer kezét
459 32| jegyzõt a megye házához.~Midõn lord Byron Velencében az
460 32| legkevésbé figyelmünket; s kik, midõn örvendenek, hogy a pest-budai
461 32| fenyegeté a régi állapotot, midõn éppen e látogatást követõ
462 32| helyrehozza - az esti táncvigalom, midõn száz pár, a hegedûk és brugók
463 32| kellemetlennek hinné... s midõn a világ által mázsának tartatik -
464 32| nehéz út volt! - mondá, midõn homlokát ráncokba vonva,
465 32| nótárius leányába. Ha most, midõn Tengelyi bajba keveredett,
466 32| mondá Nyúzó jókedvûen, midõn ez intésnél esküdtjének
467 32| által börtönébe vezettetik, midõn Karvaly azon kérdéssel fordult
468 32| életben oly körülmények, midõn az elszökéshez rendkívüli
469 32| borzasztó igazságtalanság (midõn az egész feleletterhe rajta
470 32| Völgyesy arcain mutatkozott, midõn azokat hallá - ha velök
471 32| Ne higgye az olvasó, hogy midõn ezeket leírom, talán azon
472 32| börtönök építésére bírta volna. Midõn a gyógyszertári árjegyzékek
473 32| tapintatlanságot árult el, midõn a dolgok állását megtudva,
474 32| végre - mondá Völgyesy, midõn látta, hogy e téren nem
475 32| e hosszú vitatkozásnak, midõn, oly tekintettel Völgyesyre,
476 32| egyik a táblabírák közül, midõn Völgyesy felelni akart -
477 32| lábaimra - mondá a jegyzõ, midõn a határozatot hallván, Völgyesyvel
478 32| kimegy az alispánhoz, ki midõn azt üzenteté, hogy Tengelyivel
479 32| hajdúval a lépcsõkön lement.~Midõn Völgyesy, ki mély gondolatokba
480 33| a nap nem nyugodott le, midõn Tengelyi Völgyesytõl búcsút
481 33| ártatlanságát bebizonyíthatná.~Midõn Macskaházy meggyilkoltatásának
482 33| hallgatás? - mondá az elõbbi, midõn észrevette, hogy az új jövevény
483 33| világosságot vetett. Borzadott, midõn a helyet látá, hová szerencsétlen
484 33| szívét nem ijesztheté meg; de midõn a nehéz vasrostélyra nézve,
485 33| eszébe, mellyel vádoltatik; midõn körültekintve azokat látá,
486 33| legalább az akarat megmaradt; s midõn kiszáradt remegõ kezeit
487 33| hall, se nem lát.~Tengelyi, midõn a fiatal rabot, ki felkelve
488 33| megfeledkezett személyes bajáról, midõn azon állapotra fordítá gondolkozását,
489 33| által ébresztetett fel, ki, midõn Tengelyi mellé madrácot,
490 33| egyszerre megállva ágyvetésében, midõn észrevette, hogy Tengelyi
491 33| nyomhatá el mosolygását, midõn e rabot hallá. - Gyõzõdjék
492 33| emelve. - Ah - tevé hozzá, midõn ivott -, ez már bor! Isten
493 34| hol az, ki rajta halad, midõn annyi fáradság után még
494 34| még mindig távol céljától, midõn a körülötte tolongó tömeg
495 34| szobájában fel s alá járva, midõn jelen helyzetét átgondolá,
496 34| kihez támaszkodhassék, úgy, midõn az egyetemrõl visszatérve
497 34| önkívánataival ellentétben nem állt - midõn második feleségét választá,
498 34| jobban esett, s késõbb is, midõn átlátá, hogy neje szépségén
499 34| állhat ellen, mint késõbb, midõn már egy bizonyos irányban
500 34| utat kell választania, de midõn ezt tevé, az általános megelégedés
1-500 | 501-619 |