Fejezet

 1 20|       fegyvereiket, itt Nyúzó s a kommisszárius körül az ostromlóknak egy
 2 20|  boldogulni, teins uram - mondá a kommisszárius, egyik kezében pisztolyát,
 3 20|            Én nem bánom - szólt a kommisszárius haraggal -, én nekimegyek,
 4 20|            Azt se bánom - mondá a kommisszárius megvetõ tekintetet vetve
 5 20|           legények! - kiáltotta a kommisszárius; a fõbíró még hangosabban
 6 20|        ismerhetik meg olvasóim. A kommisszárius feje felett forgatá kardját,
 7 20|           most elõre - kiáltott a kommisszárius -, még mielõtt újra tölthetnek.
 8 20|           veszedelem. - S ezzel a kommisszárius a csapat legbátrabbjaival
 9 20|           feléjök, melyek által a kommisszárius bal keze s egy pandúr mellen
10 20|       mellen keresztüllövettek.~A kommisszárius felkáromkodott dühében s
11 20|         néha pillanatnyi fényt. A kommisszárius intõ szava s a fejszéknek
12 20|        összerogyott. De mielõtt a kommisszárius örömét szavakban kimondhatá,
13 20|        más puskával! - kiáltott a kommisszárius. De kik parancsát követheték,
14 20|        sem jött azért közelebb.~A kommisszárius, ki végre látá, hogy egymaga
15 20|            Igazsága van - mondá a kommisszárius, ki azalatt szinte a többiekhez
16 20|            fejét csóválva -, hogy kommisszárius úr éppen most kapott sebet,
17 20|              Teins uram - mondá a kommisszárius a fõbíróhoz -, menjünk haza.
18 20|       életet hoztak az egészbe. A kommisszárius kacagott örömében. Tûzszerszám,
19 20|       Rácz, kit a lövés, melyet a kommisszárius az ajtón keresztül tett,
20 20|       kezdé gondolni, hogy mint a kommisszárius mondá, a zsiványok, használva
21 20|      Megjárhattuk volna - szólt a kommisszárius, ki a többiek között elõször
22 20|         Nem, teins uram - szóla a kommisszárius vissza.~- Igen, de ha még
23 21| parasztnak holtteste feküdt, ki a kommisszárius mellett az ajtón keresztül
24 23|         megvetéssel a huszár. - A kommisszárius betegen fekszik, s ha a