Fejezet

 1 1 |             barátja kezét Vándory -, hidd el, bírjuk, született optimisták
 2 1 |         számunkra fenntartatott. Oh, hidd el, barátom, az úri mulatságok
 3 5 |              álmodjam - ez életem, s hidd el, Peti, nincs rajta mit
 4 6 |       reménylhetem-e ezt Vilmától? s hidd el, az öreg Tengelyi kérlelhetlenebb
 5 6 |       kérlelhetlenebb atyámnál.~- Ne hidd, Tengelyi imádja leányát. ~-
 6 6 |              nyakadba ne boruljon; s hidd el, ha ez nem lenne is így,
 7 10|           apám szeretetét elvesztém. Hidd el, Etelkám, nem tûrhetem
 8 10|              szívemet apám elõtt. De hidd el, minden rendbe jõ ismét:
 9 10|          senkit...~- Most eltûnt, de hidd el, Etelkám, ott állt, tisztán
10 10|           miként üldözte tegnap; ma, hidd el, legkisebb gondja is
11 11|              szólj ezekrõl, barátom! Hidd el, én a megyét ösmerem;
12 11|           áldozatoktól meneküljenek. Hidd el, magatok pénzén korteskedhettek,
13 14|             semmit, mint áldását: õ, hidd el, nem fogja megtagadni.
14 16|             értem egész fájdalmadat. Hidd el - tevé kezét szorítva
15 17|          midõn sóhajtva hozzátevé: - Hidd el, János, ha más bajom
16 23|      indulatait hasztalanokká teszi. Hidd el barátom! mi e világon
17 23|              ily viszonyok alatt. Ne hidd, atyám nem fog megegyezni
18 24|           most már unokám lehetne, s hidd el, itt ez ezüst emlékpénzt
19 25| kimeríthetetlen kincseket látunk. De hidd el fiam, a szívnek vannak
20 26|       állíttattak, magával hozza?... Hidd el, barátom, én tapasztalásból
21 28|               talán lehetne okom. Ne hidd, hogy a múltról egészen
22 31|         különbséget fogsz találni.~- Hidd el, barátom - mondá a lelkész
23 34|               válaszolt a másik -, s hidd el, ha nõm feláldozása Tengelyinek
24 34|           testvére kezét fogva -, de hidd el, ti is azzá lesztek.