Fejezet

 1 1 |   Természetesen mindjárt hegedûbe szorítva idehozták - vága közbe Ákos -,
 2 2 |        irányozva, hogy szûk körre szorítva észbeli munkásságát, se
 3 2 |           falu szûk korlátai közé szorítva biztosan építhetünk reá.
 4 4 |         is - szóla Erzsébet kezét szorítva -, s áteresztém lányunkat.~-
 5 4 |           kiálta az öreg kebléhez szorítva gyermekét -, reád neheztelni,
 6 8 |        vagy - mondá Ákos, melegen szorítva kezét -, esztelenségeket
 7 14|       hangon, kezét szenvedéllyel szorítva ajkaihoz -, gyaníthatod,
 8 14|              szólt ismét ajkaihoz szorítva kezét emez - ha isten két
 9 16|         ki Zsuzsinak hideg kezeit szorítva õt nyájas hangon többször
10 16| fájdalmadat. Hidd el - tevé kezét szorítva hozzá -, ha a sors ezen
11 19|          száraz ügyvédet kebléhez szorítva s kétszer megcsókolva, úgyhogy
12 20|          A szerencsétlen, ajkához szorítva csutoráját, kétségbeesve
13 22|           ha oda mehet s kebléhez szorítva kedvesét, a szívnek dobogását
14 24|         Violáné kisdedét ajkaihoz szorítva felsóhajta: - A szegény
15 24|      tiszttartó, ellenét torkánál szorítva, míg a másik kezével fejét
16 26|            bizalmasan ismét kezét szorítva Macskaházy - éppen ellenkezõleg;
17 31|            midõn Vándorynak kezét szorítva halkan mondá: - Ha elmegyek,
18 32|      mondá Ákos Tengelyinek kezét szorítva - bár Vilmát nõmnek nevezhetném!
19 32|         Ákosnak még egyszer kezét szorítva, a lovak végre elindultak
20 35|      jegyzõt barátságosan kezénél szorítva.~- Felgerjedve? - válaszolt
21 35|        kis körömben, de csak erre szorítva munkásságomat. Hány embernek
22 35|          ügyész, barátjának kezét szorítva, elment, hogy az alispánnal
23 39|           nejét utolszor kebléhez szorítva lovára ült, nem vehette