Fejezet

 1 1 |     küzdõt, látád a férfit, ki a sors igazságtalanságát érezve,
 2 1 |     összehasonlítom, sírhatnám a sors óriási igazságtalansága
 3 2 |       keresztülmenni nem akar.~A sors Jónásnak ez egyszer kedvezni
 4 2 |     semmi munkától, hasztalan! a sors nem engedé, hogy valahol
 5 6 | irigyelhetném, ha ti. azt, mit a sors magunknak is adott, mástól
 6 14|       talál, szerencse fia, és a sors kedvezésére számolhat. Így,
 7 16|      látja, hogy ily lénynek ily sors jutott a világon.~- Kétkedni
 8 16|          vett? Õt nehezen érte a sors keze, a végzet sokszor épp
 9 16|     kezét szorítva hozzá -, ha a sors ezen csapása valóban érne,
10 17|         Vannak emberek, kikkel a sors különös játékot ûz, s ezek
11 17|  szorította volna karjai közé.~A sors, úgy látszott, nem akarta
12 20|    szinte elsütötte fegyverét; a sors úgy akarta, hogy e lövésre
13 26|   egymást, s úgy látszik, maga a sors így akarta.~- Régen mondom -
14 26|         nem viszonozhatunk; de a sors másképp akarta... s valamint
15 31|   kikérdez.~Tengelyi megszokta a sors csapásait; õ annyiszor érezte
16 33|       pártfogó nélkül, üldözve a sors által, Tengelyi eddig férfiasan
17 34|     szükséges vala, mint neki. A sors által nem rendkívüli, de
18 34|      tárgyat jelelt ki, melyet a sors elõtte elrejtett, örök setétben
19 35|      unalmas valósághoz vezet! A sors az embertõl ez adományt
20 35|          igazságtalan irántunk a sors, s nem teljesíti legszerényebb
21 36|       lehete felcserélni.~S ha e sors még csak vétkeseket érne!
22 38|         megölni; nem én, hanem a sors akarta, hogy gyilkossá legyek;
23 38|     gyilkossá legyek; de akkor a sors azt is akarta, hogy gyilkosságomért