Fejezet

 1 5 |     cigány, fejét rázva - abból, öcsém, nem lesz semmi; ha már
 2 5 |            Ej, ej, miért jöttél, öcsém, éppen ma? - szólt az öreg -
 3 15|     sóhajtott az öreg Kislaky -, öcsém! - szólt egy korteshez fordulva,
 4 19|         teszi, amit akar; látod, öcsém, minden hivatalnak megvan
 5 20|        te is, Zsuzsi, ne búsulj. Öcsém, Pista, ki ott a Tiszán
 6 20|          másikhoz fordulva.~- Ez öcsém, András, ez is nemesember,
 7 32|        nem parancsol.~- Hadd el, öcsém! - mondá egyik a táblabírák
 8 34|       levél így szólt: ~ ~Kedves öcsém! ~Tudod, nem szoktam visszaélni
 9 34|         többé. Oh, térj magadba, öcsém! s gondold meg, azon külsõ
10 34|     jogaimról le nem mondok. Oh, öcsém, ne ébreszd bennem a meggyõzõdést,
11 34|    találni, mint azt elhagyá. De öcsém - tevé hozzá -, isten veled,
12 38|       megtanulhattad volna. Hát, öcsém, a retirálás csak az, mikor
13 38|        Nem kell azért megijedni, öcsém - szólt tovább, midõn a
14 38|    gondolkozva csóválta fejét. - Öcsém, nem hiszem, hogy jó lesz -
15 38|       János - kis Pistámat? hej, öcsém, az szörnyûség!~- Õt s kisebb
16 38|      lábadó szemekkel.~- Bizony, öcsém - szólt végre az utóbbi
17 38|   leghátulsóbbak között; de lám, öcsém, épp akkor tanultam, hogy
18 38|          mily szerencse vár reá. Öcsém, én csak azt mondom neked,
19 38|       Mindenesetre legjobb lesz, öcsém - szólt az öreg János -,
20 38|        nyugodtabb lesz. Ne félj, öcsém - tevé hozzá, Viola vállára
21 38| bizonyosan megijed. Isten veled, öcsém. - S ezzel az öreg huszár
22 38|         s visszajött. - Tudod-e, öcsém - mondá Violához, ki az
23 39|       könnyek csillogtak.~- Hej, öcsém - mondá egy öreg paraszt,