Fejezet

 1 1 | beszélgetés a dombon folyt, ahhoz mindinkább közeledtek. - A lovasok
 2 1 |       enyeleghetsz - monda Nyúzó, mindinkább ráncokba szedve homlokát -,
 3 1 |      érdemdús tisztviselõ haragja mindinkább mulattatott - s most majd
 4 8 |       mely, fájdalom! napjainkban mindinkább kihal, s minden hibái s
 5 8 |        ételeknél magát kitünteté, mindinkább a parlagi úrfi hangján kezde
 6 11|           teins úr - szólt Jánosy mindinkább fölgerjedve Pénzesyhez,
 7 15|           titkos szavazás - szólt mindinkább nekimelegedve a báró -,
 8 16|       Igen, én víg voltam - szólt mindinkább lelkesülve Zsuzsi -, azt
 9 16|              vága közbe Tengelyi, mindinkább elkeseredve. - Ha valaki
10 17|     szülék s uraság megcsalatnak, mindinkább nevel, s mely ha néha a
11 17|         feltûnõ eset - szólt Ákos mindinkább gondolatokba mélyedve -,
12 20|          hallatszott, s a lépések mindinkább közelegtek. - Itt sok ember
13 22|      vagyok - mondá a háziasszony mindinkább lelkesedve -, de azért,
14 22|   testalkotást adott a természet, mindinkább visszavonult az emberektõl. „
15 24| tiszttartói lak felé ment, honnan mindinkább növekedõ zaj hallatszott.~
16 26|      Nevetség! - mondá Macskaházy mindinkább jókedvûen -, mintha Viola
17 26|       szemtelen tolakodásai miatt mindinkább veszteni kezdé türelmét.~-
18 27|             válaszolt a kérdezett mindinkább bámulva Macskaházy különös
19 30|         jegyzõ ellen támadt gyanú mindinkább neveltetik. Tengelyi maga
20 33|         ébren maradt, s a mécsnek mindinkább elapadó világánál alvó társait
21 34|     odavezeté, hogy barátjai tõle mindinkább visszavonultak. Tengelyi,
22 34|     naponta hidegebbé vált. Anyád mindinkább gyûlölt, magok a szolgák
23 39|       magát, a síkról visszanézve mindinkább közelgeni látá ellenségét,