Fejezet

 1 2 |          öreg Tengelyi meggondolá mindezt, s mint annyi becsületes
 2 2 | hiányoztak nehéz ösvényén - Jónás mindezt eltûré. Minden jobb ember
 3 3 |       iratok, ismétlem, ha valaki mindezt csak úgy beszélgetés között
 4 4 |   küldetni. Mi láttuk s hallottuk mindezt - folytatá szemeit törülve
 5 4 |    zokogta Vilma -, én nem tudtam mindezt, nem képzelhettem, hogy
 6 10|  tulajdonai vannak, én megengedem mindezt, csak azt ne monda, hogy
 7 11| négyszögletû torony. Ki nem látta mindezt százszor életében, s ki
 8 16|       keserû kifejezéssel -, hogy mindezt Viola hozta házunkra, kinek
 9 22|        kérdeni fogják: miért írom mindezt? Mire nem mondhatok mást,
10 22|     foglalt helyet. - Viola látta mindezt, látta a kegyetlen módot,
11 23|        deszkázva van. Peti cigány mindezt ismeri. Lassan felszedünk
12 23|           És ha eszembe jut, hogy mindezt elkerülhettük volna, ha
13 27|       viszonyban nem állunk?~- Én mindezt nem értem - mondá az asszony
14 29|          a zsidótól vettem el; de mindezt hosszú elbeszélni. Jõjön
15 32|      Tengelyi veszélyes állásában mindezt kettõsen érezé, természetes;
16 34|       bennem a meggyõzõdést, hogy mindezt érdemetlenért tettem, hogy
17 35|           keblét. Tengelyi érezte mindezt, s sokszor feltevé magában,
18 35|   közelíteni nem szabad. Én tudom mindezt; de kívánhatja-e tõlem,
19 36|           fel nem található. - Én mindezt tudom, s százszor mondám
20 36|           Az ember, kiért Vándory mindezt tevé, zsidó volt, s mi több,
21 36|            ha arra gondolok, hogy mindezt keresztény tette velem,
22 37|     homlokomról letörölné?! Tûrni mindezt magányosan, vagy olyanoktól
23 38|          el, János, én elviselném mindezt panasz nélkül, csak azt