Fejezet

 1 4 |        szabad.~- Csalódol, kedves leányom - viszonzá Tengelyi feszült
 2 4 |          voltak.~- Ezt jól tevéd, leányom - szóla Tengelyi, kinek
 3 4 |    emberek néha szokták. Ne sírj, leányom - tevé hozzá -, talán csak
 4 4 |      vagy-e jó s kedves, egyetlen leányom, éltemnek öröme s büszkesége,
 5 14|         elromlik. Ne félj semmit, leányom - folytatá a lehetõségig
 6 16|       teljesíteni fogom, és most! Leányom becsülete! Oh, hogy nem
 7 16|          így szólt: - Igazad van, leányom, bízzál istenben, s el nem
 8 16|  eltaszítva neje kezét Tengelyi - leányom megbecstelenítve!~Erzsébet
 9 16|        fogom kapni nemességemet s leányom becsületét, nemde Vándory?
10 16|         boldogságát áldoztad fel? Leányom, Rétyné! mert megbecsteleníttetett,
11 16| körüljárva köztök minden szó csak leányom magasztalásaiban hangzott;
12 25|           figyermekem. Nem mintha leányom iránt nem viseltetném hasonló
13 27|          módot nem tud, mint hogy leányom boldogságát feláldozzam:
14 27|           senki nem keserítené el leányom örömét; isten úgyis egymásnak
15 27|         választ. Én részemrõl, ha leányom volna, soha magasabban álló
16 27|           szólni, alávaló!... te, leányom férje? te rabló, zsivány,
17 31|       abból ugyan nem lesz semmi! Leányom Réty Ákosnak jegyese, azt
18 31|       hogy Liptákné hazudik. Soha leányom nem titkolt semmit elõttem.~
19 31|       hangon -, lám, te jó kedves leányom voltál mindig, soha semmit
20 32|       tölté el.~- Ne sírj, kedves leányom! - mondá Vilmához fordulva. -
21 32|     hozzátok, s te ismét szép víg leányom léssz, nemde?~- Oh, atyám! -
22 32|    mindennek én vagyok oka!~- Te, leányom? - kérdé Tengelyi bámulva -
23 35|   szerencsétlenségem sírba dönti, leányom hasztalan titkolja elõttem