Fejezet

 1 1 |  melyekkel az elõttök gyaloglót idõrõl idõre illették, csakhamar
 2 1 |         a cigányon nevetve - ki idõrõl idõre visszanézve, Lóth
 3 2 |      találjuk.~Ha olvasóim ezen idõrõl valami érdekest kívánnak
 4 5 |       öreg Liptákné olvasott, s idõrõl idõre lábával egy mellette
 5 9 | szüntelen beszél, vagy legalább idõrõl idõre fejét hajtogatva s
 6 9 |  alispánné mellett álltam, s az idõrõl beszélgeténk, mikor a kortesek
 7 9 |  örömtõl sugárzó szemekkel nézé idõrõl idõre az ívet, melyen az
 8 14|       foglalatosságai között az idõrõl meg nem feledkezhetett.
 9 15|         asszonynál forgolódott, idõrõl idõre a szavazásnál megjelent,
10 16|          végre elfojtott hangon idõrõl idõre félbeszakasztva beszédét,
11 17| huszárja, János, a sérült kezet idõrõl idõre hideg borogatással
12 17|          Csak az öreg János, ki idõrõl idõre friss jégborítást
13 18|     Cifrát utoléré, kit Violáné idõrõl idõre visszafordulva szemmel
14 23|   komoly kifejezésébõl, mellyel idõrõl idõre bajszát pödré, látszott,
15 23|         utasítás világosan téli idõrõl szól, s Viola, úgy hiszem,
16 24|        kutyák, melyek a faluban idõrõl idõre felszólaló társaiknak
17 29|     nyugtalanul járt fel s alá, idõrõl idõre, ha a bokrokban valami
18 34|        asztala mellett megállt, idõrõl idõre fölvett, s látszólag
19 36|    merész, hogy mert a legújabb idõrõl beszélek, szavaimat túlzással
20 37|       nyugtalanságából, mellyel idõrõl idõre fejét rázá, látni
21 37|        a nehéz fohászok, melyek idõrõl idõre mellét emelék, míg
22 39|       körülállókhoz erõsebb, de idõrõl idõre félbeszakasztott hangon -
23 39|     ítélünk emberekrõl, mint az idõrõl. A mezei gazda áldja, a