Fejezet

 1 12|            Ön félreérti célomat, higgye el, ami a pártok állását
 2 12|          fõispán nyugodtan -, de higgye el, e részben mégis csalódik.
 3 12|       szerénységbõl nem keresék. Higgye el, excellenciád megyéje
 4 12|       férfiak között említenénk? Higgye el, kegyelmes uram, a hatalomnak
 5 12|          egy ideig hallgatott.~- Higgye el ön - szólt végre érzékenyebb
 6 14|      szólt közbe Ákos.~- Az sem, higgye el, barátom, az sem - viszonzá
 7 15| Slacsanek -, nótárius uram! S ne higgye, hogy itt kupaktanácsa elõtt
 8 16|          tettek.~- Úgy van; úgy, higgye el a tiszteletes úr - szólt
 9 16|         az ajtónál megfordult -, higgye el a nemzetes asszony, ha
10 16|          a jók ellen fordul. Oh, higgye el, Erzsébet asszonyom,
11 17|        nyomorék, s még akkor is, higgye el, ha valakinek három keze
12 20|     mondá Zsuzsi aggodalommal -, higgye el kend, én ma mindentõl
13 22|       statáriumnál voltam, pedig higgye el a teins úr, oly esetek
14 27|          háznépén segíthet.~- Ne higgye a nemzetes asszony - mondá
15 27|  sóhajtva -, ha tõlem függne!... Higgye el, kedves Erzsébet asszonyom,
16 27|         úzus be volt bizonyítva. Higgye el, nemzetes asszonyom,
17 27|     Vilmácskánk iránt észrevett. Higgye el, édes nemzetes asszonyom,
18 27|        kétségen kívül jó dolgok; higgye el, nemzetes asszonyom,
19 27| teremtette e két embert!...~- Ne higgye, édes nemzetes asszonyom -
20 32| börtöneit meg nem ismertetem. Ne higgye az olvasó, hogy midõn ezeket
21 35|         magunkkal, nem bánom, ne higgye senki, ha elmondom, hogy
22 38|          én el vagyok határozva. Higgye el, mióta gyermekeim meghaltak,
23 38|          hogy örökre elkárhozom: higgye el, János, én elviselném