Fejezet

 1 2 |   valahányszor két porvári az utcán egymással beszédbe állt, nem volt
 2 5 |         szerezzen. Engem ma, miután egymással szóltunk, a pandúrok elfogtak,
 3 9 |         szokásuk szerint, nem ugyan egymással, de egymásnak beszéltek,
 4 13|             mellett, félig suttogva egymással szemközt ülnek.~E beszélgetõk
 5 14|          önt becsülöm, nem szólnánk egymással ilyekrõl, nem szegtem volna
 6 14|          csókolva -, most szóljatok egymással, beszélgessétek ki magatokat
 7 15|            különbözõ pártok emberei egymással találkozva, a hivataloknak
 8 17|            szoros barátságba lépnek egymással, melyet számtalan kis szolgálat,
 9 22|             mellette tett vallomása egymással állnak; az egész vádnak
10 23|         találá, kik fel s alá járva egymással beszélgettek. Kálmán, kezében
11 25|          mint testvérek társalkodva egymással - mire Kislak szomszédsága
12 26|            hát most ismerkedünk meg egymással, most tûnik ki azon buzgóság,
13 26|         által!~- Szóljunk nyugodtan egymással, s ha elõbb indulatom elragadott,
14 30|      nevezni, és hogy meddig éltünk egymással, s kérem alássan azt is,
15 30|           ellenségeskedésben voltak egymással. És hát azt mondja szakács
16 33|          lakik, meg kell ismerkedni egymással; mi mindössze is nem oly
17 34|          felnõ, mi boldogok leszünk egymással.~Gyermekségem annyira szerencsétlen
18 34| megtagadhatnád.~A viszonyt, melyben egymással álltunk, senki nem gyanítá,
19 35|            melyben az emberek élete egymással áll, s mely a jónak és gonosznak,
20 36|           noha csak azért indultunk egymással útnak, hogy a legmagasabb
21 36|         akkor is suttogva beszéltek egymással. Ha a hajdúk reggel a tömlöcbe
22 36|       hiszem, hogy sok pontra nézve egymással meg tudtak volna egyezni;
23 38|         közül, mely egész életén át egymással rosszul élt, egy meghal,