Fejezet

 1 5 |       pártját; senki nem akará magához fölvenni, Tengelyit kivéve.~-
 2 5 |     hogy csak álmában szólt, s magához szólítva Pistát, az ágy
 3 8 |    dicsõségnek tanúja lehetne! Magához szólítá tehát az ispánt,
 4 8 |      föl akarva emelni, Kálmán magához tért bámulásából, s védni
 5 16|     veszélyes, s az ifjú hamar magához térve, önkívánatára még
 6 16|         A zsidó, mihelyt kissé magához jött, elbeszélte, hogy éjjel
 7 16| szemeimet, s õ derekamon fogva magához szorított, és mondá, hogy
 8 17|       borbélynak született, õt magához inasnak nem fogadja.~Ez
 9 21|               21~Mikor Violáné magához tért s követõivel az ütközetnek
10 21|         elfogatása óta elõször magához jött, s körültekintve a
11 21|  hordák - mert a fõbíró, midõn magához jött is, nem engedé, hogy
12 27|       rendelte mindjárt reggel magához, s mi még csudálatosabb,
13 27|     rosszul cselekszik, ki nem magához hasonlót választ. Én részemrõl,
14 29|        nála talált irományokat magához veszi. E gondolat azonban
15 36|        a láz elmaradt, s a rab magához tért. Felgyógyulásához nem
16 36|      láthassa. Ápolójától, kit magához térve kérdezett, megtudta,
17 36|     talált; akkor az alispánné magához hívatott, s kétezer forintot
18 37|        A szekrény varázserõvel magához vonta tekintetét; úgy látszott,
19 37|       zsidó Vándoryt csakugyan magához hívatta, s vallomásokat
20 37|       de mihelyt a beteg ismét magához jõ, úgyhogy tõle valami
21 39|    mondá a zsivány, ki azalatt magához jött, gyenge hangon -, jó,
22 39|  eszmélet nélkül maradt. Mikor magához jött, elment gyermekei sírjához,