Fejezet

 1 5 |           ajtaja mögött eltûnt -, menj hamar a nótárius házához, mindjárt
 2 5 |            Erzsébet ágyába vonult, hol hamar elaludva, sem arról, hogy
 3 5 |              Vilma Liptáknéhoz -, csak hamar, mielõtt visszajõnek.~-
 4 5 |       kisasszony, nem érik õt utol oly hamar. Szüléinek ne szóljon semmit,
 5 5 |             áldjon meg érte.~- De most hamar Sz.-Vilmosra - szóla Peti
 6 8 |                mint a jó pezsgõ hatása hamar eltûnik s fõfájást nem hagy
 7 11|                paripájára készül ülni, hamar félbeszakasztá a beszédet.~-
 8 16|             ugyan veszélyes, s az ifjú hamar magához térve, önkívánatára
 9 19|               s testvérére, Budára oly hamar reá ismersz, mintha évekig
10 20| szerencsétlenség ért, nem haladhat oly hamar, hogy bármennyi eltérések
11 20|               a gulyás, ki bal kezével hamar ismét a gyeplõket ragadta
12 21|              fogva, - jerünk Kislakra, hamar, látnom kell õt.~- Szegény
13 22|                a rab nem tagad semmit, hamar aláíratjuk a vallomásokat,
14 24|                nyomorult nem tudja, mi hamar árva lesz... az öreg kemény
15 24|               itt szobájába; de jerünk hamar, mert a rab szökik. - S
16 25|                 melyben szólt, apjának hamar eszébe juttatá a hibát,
17 32|                s átvételének formasága hamar be vala végezve, s Tengelyi
18 34|              nem szûnõ befolyása által hamar odavettetett, hogy eddig
19 34|         lelkemet kielégíték; de a szív hamar megszokja a szerencsét,
20 34|            melyet neje vesztén érzett, hamar felemészté. Midõn végórájához
21 36|          magába zárkózva találta öt, s hamar meggyõzõdött, hogy e szerencsétlen
22 37|            elmondott.~- Jerünk, jerünk hamar! - kiálta Vándory - talán