Fejezet

 1 4 |             ahhoz képest, mely most elõttem állt. Már mikor a házhoz
 2 5 |         állapotáról nem tudósítasz, elõttem az egész megfoghatatlan.~
 3 9 |        késõbb hortyogni is kezdett.~Elõttem fekszik az egész munka,
 4 10|         gyermekei iránt viseltetik, elõttem e zsiványt érdekessé teszik.~-
 5 12|             akarok, szóljon nyíltan elõttem.~- A nép helyzetét kívánja
 6 13|             s ha egyik nem veszi le elõttem süvegét, kicsapom pipáját
 7 14|            mennyire lovam bírja, ez elõttem mindig sebesebben, míg a
 8 20|       hóhérok, s egyszerre a fejsze elõttem csillog, felkapom ismét,
 9 21|             s midõn ehhez minden út elõttem zárva volt, nem akartam-e
10 26|          írások teljesen közönyösek elõttem, s mai bánásmódja után ön
11 26|            szív mindig változékony; elõttem a közönyösöknek tartott
12 27|       mondhatok el, mint az, ki itt elõttem ül.~E magasztalások úgy,
13 27|      ifjúságom emlékei támadnak fel elõttem.~- Jobb lesz, teins fiskális
14 28|            csak rosszra használtál, elõttem még kevesebb becsû.~- De
15 29|        zavarban -, a Tisza partjáig elõttem szaladt, világosan láttam...
16 30|             harminc év óta ismerek, elõttem nem bír bizonyító erõvel.~-
17 31|          leányom nem titkolt semmit elõttem.~Erzsébet kiment, s rövid
18 35|           undorodom? noha nem titok elõttem, hogy ilynemû perorvoslatoknak
19 35|          leányom hasztalan titkolja elõttem bánatát, én jól tudom, hogy
20 37| szerencsétlen, ki most nincs többé, elõttem s többek elõtt vallomásokat
21 38|         nehezítem fájdalmát, melyet elõttem elnyomni iparkodik, s mely
22 39|             volna, oly elevenen áll elõttem minden - szólt a lelkészhez