Fejezet

501 33|               többé!~- Jól van, jól! - mondá az öreg - belõled derék
502 33|       válaszolt a gyermek.~- Megint? - mondá az öreg mérgesen - rántsd
503 33|           Hagyja békével gyerekeimet - mondá az öreg zsivány nevetve -,
504 33|                 Kend is jobban tenné - mondá Tengelyi komolyan -, ha
505 33|                ezen rabjához, ki, mint mondá, inkább kísértethez, mint
506 33|       hozzányúlhatnék!~- Majd bizony - mondá az ifjú gyilkos, ki a tömlöc
507 33|                üsd már nyakon, Pista - mondá az öreg, kiben e veszély
508 33|             azt a pálinkát, Imrécske - mondá az öreg -, te meg fogd a
509 33|              akar kend valamit enni? - mondá Tengelyi, ki miután egész
510 33|              Reménylem, csak jó a bor? mondá, egyszerre megállva ágyvetésében,
511 33|              Gyõzõdjék meg kend maga - mondá a palackot odanyújtva -,
512 33|                 nem kell szomorkodni - mondá Csavargós, ki e pillanatban
513 33|                feküdve.~- Dehogynem! - mondá a másik. - Voltam én tömlöcben,
514 33|           gazembertõl minden kitelik - mondá a konyhás rab. - Az egyik
515 34|       szándékáról lebeszélje. Százszor mondá, miként megvetné önmagát,
516 34|              nyújtok feléd?~- Sámuel - mondá emez komolyan -, ha a szívek
517 34|      félbenszakasztá. - Ne nevezd õt - mondá türelmetlenül -, bár soha
518 34|        szenvedéseinek oka nem vagyok - mondá az alispán türelmetlenül -,
519 34|               kívánhat tõled többet? - mondá Vándory szemeit öccsére
520 34|             tekinte körül.~- Ne félj - mondá a lelkész, s évek óta talán
521 34|           arcai égtek. - Hát te is?! - mondá fájdalmas hangon - te is
522 34|       természetemnél fogva gyanakodó - mondá a lelkész, midõn a fájdalmat
523 34|               ne szóljon. - Vess meg - mondá szenvedéllyel, miután elbeszélte,
524 34|         akaratát. Ekkor õ, hogy - mint mondá - gyengeségemet jóvátegye,
525 34|              Ne szólj, ne vigasztalj - mondá emez. - Gonosztevõk cimborájának!
526 34|                 melyek nõdhöz kötnek - mondá a lelkész rövid gondolkozás
527 34|             minden jó lesz.~- Bátyám - mondá Réty szomorúan -, kit önkeble
528 35|      elszomorodott nagyon, mert - mint mondá - eszerint egészen hasztalanul
529 35|               ámbár mostohája százszor mondá, hogy soha e házasságban
530 35|               fognak fejezni, nemde? - mondá a jegyzõ keserûen, ki vita
531 35|                van gerjedve, barátom - mondá Völgyesy, a jegyzõt barátságosan
532 35|            elviselhetném.~- Barátom! - mondá Völgyesy meghatva - nem
533 35|                 s Tengelyi nem egyszer mondá, hogy soha nemesebb szívet
534 35|               Hát kérem a teins urat - mondá az öreg huszár az asztalhoz
535 35|                 Nem szenved kétséget - mondá Völgyesy -, csak Viola kerüljön
536 35|            Mióta Tengelyi úr itt van - mondá Völgyesy sóhajtva -, azon
537 35|       felakasztják.~- Ami azt illeti - mondá Völgyesy -, Peti tudja,
538 35|             Jobb lesz még ma éjszaka - mondá János kis gondolkozás után. -
539 35|               ha úgy van, teins uram - mondá bajszát pödörve -, és miért
540 36|                 Úgy tartom, Archimedes mondá, hogy új világot tudna építeni,
541 36|              ablaknál nejét láthatta - mondá, hogy jól érzi magát, kérdezõsködött
542 36|              az egyik istentelenségnek mondá, ha az egyház minden dekretálisai
543 36|       alispánné ártatlanságáról, amint mondá, meggyõzõdve, eleinte részvétet
544 36|               halhatok meg nyugodtan - mondá többször az öregasszonyhoz,
545 36|        Nyugtasd meg magadat, barátom - mondá Vándory mélyen meghatva
546 36|                édes tiszteletes uram - mondá a zsidó gyenge hangon, melyet
547 36|            fejét. - Tiszteletes uram - mondá sóhajtva -, ne kívánja tõlem
548 36|          kívánja tõlem.~- Ne gondold - mondá a lelkész megindulva -,
549 36|           miknek emlékénél borzadok? - mondá szomorúan a zsidó.~- Emberi
550 36|              gyengének érzed magadat - mondá Vándory meghatva e szavak
551 36|               bosszújának kitehetnéd - mondá Vándory, ki ha barátját
552 36|            akarok elhallgatni semmit - mondá a zsidó, s vonásai ismét
553 36|               bosszúról gondolkozni? - mondá Vándory komolyan.~A zsidó
554 37|           elõtt, mint az ápoló asszony mondá, nem halhat meg nyugodtan,
555 37|             tiszteletes úr kiküldött - mondá a másik nyugodtan -, bizony
556 37|              bizony nem hallgatóztam - mondá amaz -, ha akartam is volna,
557 37|                 hogy valamit valljak - mondá többször hozzám -, miért
558 37|            erejét. - Nem, jó asszony - mondá a lehetõségig nyugodtan -,
559 37|              fõdolog?~- Jól van, jól - mondá Rétyné elfojtott hangon -,
560 37|          szobájában. - „Nincs semmi! - mondá végre, megállva. Tengelyi
561 37|         írószekrényre függeszté. Nem - mondá elborzadva -, ez nem szükséges,
562 37|              kell magamnak szereznem - mondá végre. - A zsidó hihetõképp
563 37|             volt...~- Menjen ki kend - mondá Rétyné reszketõ hangon -,
564 37|            vagyok.~- Hagyjatok békét - mondá a zsidó gyengén, majdnem
565 37|                  Ki más jõne hozzád? - mondá a másik nyájasan - ki gondoskodik
566 37|                   Magadon kívül vagy - mondá Rétyné halkan -, hogy beszélhetsz
567 37|                hadd magadat rászedni - mondá Rétyné halkan - azt mondják,
568 37|       Szörnyeteg! nemde, szörnyeteg? - mondá a zsidó, s tompa szava,
569 37|              kell venni vallomásodat - mondá Rétyné remegõ hangon -,
570 37|                egy szót sem.~- Zsidó - mondá az alispánné szenvedélyesen -,
571 37|                 Nagysád talán beteg? - mondá Julis, midõn a gyertyákat
572 38|              mandulatejét, mely, amint mondá, néha csudákat tesz, ajánlhatná.
573 38|                dacára, mindig csak azt mondá: hogy Violát a statárium
574 38|             tudja, mennyire szeretem - mondá egyszer Ákoshoz, midõn tõle
575 38|                mint Csavargós többször mondá, valószínûnek látszott,
576 38|                Viola átkozott gyerek - mondá többször pajtásához -, úgy
577 38|            Hallott-e ilyet a világ?! - mondá bámulva a huszár - hát azt
578 38|         ellenség megkergeti.~- Bohó! - mondá a másik hevesen - hisz akkor
579 38|                gulyás neki is csak azt mondá, hogy semmit sem tud. Minden
580 38|          Mintha összebeszéltek volna - mondá János sokszor rosszkedvében -,
581 38|              valamit.~- Ki lehet az? - mondá gondolkozva Csavargós -
582 38|          õszkor meghalt.~- Meghalt?! - mondá az elõbbi még inkább bámulva -
583 38|       egymásnak.~- Fejemet teszem rá - mondá Csavargós a huszárhoz, midõn
584 38|              van dolga!~- Majd bámul - mondá a másik -, ha azt hallja,
585 38|          emelkedett, csak mély háláját mondá ki, mintha nem volna semmi,
586 38|             elõtt.~- Kend az, János? - mondá bámulva, midõn szemeit a
587 38|              meg akartalak látogatni - mondá kis szünet után, mely alatt
588 38|          átkozott teremtés vagyok én - mondá, szemeit kétségbeesve ég
589 38|             nem hiszem, hogy jó lesz - mondá. - Ily dolgot jobb elõre
590 38|               temettük el.~- Pistát? - mondá az öreg János - kis Pistámat?
591 38|            Zsuzsi mit fog csinálni!? - mondá János mély fohásszal.~Viola
592 38|         Utoljára is talán igazad van - mondá rövid gondolkozás után. -
593 38|         visszajött. - Tudod-e, öcsém - mondá Violához, ki az elõbbi helyen
594 39|                Éspedig mégis úgy van - mondá Ákos, ki szemeit azalatt
595 39|             nem menekülhet meg többé - mondá Ákos -, egyenesen a falunak
596 39|               ne hagyj el, jó Hollóm - mondá, midõn nehézkes ugrásokban
597 39|          kihúzá lova alól.~- Meghalt - mondá Ákos, midõn a vérzõ testet
598 39|     vitethessem.~- Nem megyek biz én - mondá a megszólított. - Majd bizon
599 39|           jeleit adá.~- Nem ismersz? - mondá Ákos, midõn hozzá lehajolva,
600 39|                rám, Viola!~- Ismerem - mondá a zsivány, ki azalatt magához
601 39|        Gombolja csak fel mellényemet - mondá, miután meggyõzõdött, hogy
602 39|                volna.~Míg Viola ezeket mondá, a faluból több s több ember
603 39|              körülfogják.~- Barátom! - mondá Vándory mélyen meghatva -
604 39|             csillogtak.~- Hej, öcsém - mondá egy öreg paraszt, ki Vándory
605 39|                Hagyja el kend, néném - mondá, mindig nehezebben véve
606 39|               kend, néném, Zsuzsihoz - mondá alig hallhatóan -, mondja:
607 39|          irgalmas minden bûnös iránt - mondá egy vén paraszt a körülállók
608 39|            Alacsony házban születtem - mondá mindig -, így akarok meghalni. -