Fejezet

  1 1 |            juris pereken kívül - semmi, mi széles e világon foly, megtartani
  2 1 |              meghívottak közé tartozánk mi is. S ha a férfiak, kiket
  3 1 |               füllel áldattak meg, mint mi -, akaratlanul szelídebbé
  4 1 |                elég olyasra fog akadni, mi õt vidám életnézetében megerõsíti.
  5 1 |            rendet. Szóljon kend tovább, mi történt azután, nem látták-e
  6 1 |              mikor a cigányt elértétek, mi történt? - szóla Nyúzó a
  7 1 |                öreg akasztófáravalónál, mi õt különösen gyanússá tenné?~-
  8 1 |                 hogy nem látta.~- Mikor mi pedig láttuk, hogy vele
  9 1 |              tûz támadt, nem tûri, hogy mi, cigányok benn a faluban
 10 1 |                találta, mint gondolá; - mi csoda tehát, ha Nyúzó Pál -
 11 1 |                 a nap leszállt, menjünk mi is hazafelé.~Vándory, ki
 12 1 |                bölcsen közlött vele. De mi közünk hozzá - menjünk haza,
 13 2 |               teljesülhetnek.~Egy volt, mi az öreg lelkészt e földön
 14 2 |               tölté be negyedik évét, s mi történnék vele, ha apjától
 15 2 |               oly szorgosan ápoltattak: mi legyen e gyermekbõl, ha
 16 2 |                 boldog nem gyanítá még: mi szomorú anyátlanul állni
 17 2 |                elv szerint bánt fiával; mi már azért is célszerûnek
 18 2 |      lelkészhivatalon kívül oly valami, mi után a bárdi lelkész fia
 19 2 |                le a könyvkötõig. - Hisz mi készítheté fiát jobban a
 20 2 |             életet, melyben még azt is, mi úgyszólván mellettünk áll,
 21 2 |           oldalról juthatni föl, s hogy mi egynek könnyû, másoknak
 22 2 |             gondolatban nem vala semmi, mi lelkét nyugtalansággal töltené.
 23 2 |             Pénzzé tevé tehát mindenét, mi apjától rámaradt, s mintegy
 24 2 |               beszél, csak most tudjuk, mi nagy baj az, hogy oly egészen
 25 2 |             fölbukások lehetõsége-e az, mi vadászatodban legtöbb gyönyört
 26 2 |              Taksony megye felé indult, mi még ugyanaz nap délután
 27 2 |         részérõl minden megkísértetett, mi a nemességet érdemeirõl
 28 2 |         lakomáknál eleget tapasztaltak, mi õket az alispánjelölt hivatalképességére
 29 2 |            egyszóval fölhozott mindent, mi neki e körülmények közt
 30 2 |             lehetett. - „Nem ismerjük-e mi? - szóla ellenben a nyájasan
 31 2 |                szó, ott az említtetett: mi sebesen folynak le a megye
 32 2 |               de erre természet szerint mi konkolyiánusok nem gondolhatunk,
 33 2 |                Élte minden reményei s - mi még fájdalmasabb - azon
 34 2 |               év múlva elküldé, S hogy, mi igen természetes, a professzorsági
 35 2 |                 fiú bizatott gondjára - mi már csak azért is elég baj,
 36 2 |           mennyiben hasznunkat vehetik, mi õket, csak amennyiben tõlök
 37 2 |            láták. S e barátság vala az, mi életének egyik fõ örömét
 38 2 |           állítva, hogy bennök mindent, mi emberi kebelt nemesíthet,
 39 2 |            fogod, nem eresztlek be.~- S mi volna az? - kérdé Jónás
 40 3 |                a jegyzõvel s lelkésszel mi is visszatérünk, azalatt
 41 3 |            minden, mit észrevehetünk, s mi felett az estharang elzengi
 42 3 |               fõkötõ nélkül nem látják, mi alig fog történni, jóformán
 43 3 |                 nem fog; mit bánja ön a mi bajainkat. Ha koldusbotra
 44 3 |            szakítá félbe kérõleg a nõ - mi csak önbe bízunk, mit tegyünk,
 45 3 |               gyermekeim java - minden, mi az életben kedves s neki
 46 3 |                 zavarodását észrevéve - mi rossz van az egészben, amit
 47 3 |           minden irományokkal együtt, s mi lett belõle? Keresték, s
 48 3 |             tett elkövetõjét illeti, de mi közünk hozzá? Ha valaki,
 49 3 |            testvérével, hozzájuk lép.~- Mi a baj? - kérdé Ákos, mostohájának
 50 3 |               Etelkával addig hazamegy, mi pedig regényes kalandunkban
 51 3 |                ünnepélyes óvással, hogy mi õt illeti, õ nem fél, Ákos
 52 3 |                  s legfölebb nyúl volt, mi elõtt annyira elrémült.~-
 53 4 |             téve, újra kérdé jókedvûen: mi hát azon kérés, melynek
 54 4 |               fáj nyomorúságukat látni. Mi hon maradtunk, s láttuk
 55 4 |                a tömlöcbe fog küldetni. Mi láttuk s hallottuk mindezt -
 56 4 |                 Vilma -, de isten neki, mi nem változtathatjuk meg,
 57 4 |                 majd segítnek magukon. „Mi szegények - szóla a többiekhez
 58 4 |               házból ki nem eresztének, mi nekik hihetõképp azért parancsoltatott,
 59 4 |           Violát senki ne tudósíthassa, mi lármájuk mellett igen fölösleges
 60 4 |             használtak, ez volt minden, mi egykori kényelmeinek emlékeül
 61 4 |                Violáné már meg is halt, mi reá nézve annyival kívánatosb,
 62 4 |         nyájasan - nincsenek ott többé, mi nem vittünk nekik semmit,
 63 5 |            barátságosan vállára tevé; - mi bajod?~Peti - mert csakugyan
 64 5 |                rád ismert.~- Igen, mint mi õreájok; gondolták, hogy
 65 5 |            biztosan lehetsz, a kanász a mi emberünk, oda hívjuk majd
 66 5 |                 voltam. Eressz!...~- De mi haszna a jegyzõnek abból,
 67 5 |            rablót, elevenen vagy halva, mi reá nézve úgyis csak huszonnégy
 68 5 |              világ meg nem foszthatá, s mi által ez élethez s istenéhez
 69 5 |              között napokig bolyongott, mi vigasztalta, mi tartá föl
 70 5 |             bolyongott, mi vigasztalta, mi tartá föl lelkének erejét
 71 5 |         mindjárt kimegyek s elõhívom.~- Mi jut eszedbe, fiú? - szóla
 72 5 |               föl kell kutatni a házat, mi általános helybenhagyással
 73 5 |               nõi kebelt földúlá.~- Hát mi ez? - szóla nem éppen kellemes,
 74 5 |                 a háznál nincs, átlátá, mi jól lehetend az egész történetet
 75 5 |           szérûk felé tolult, hogy azt, mi a közállományt legközelebbrõl
 76 6 |             élvezé a kert gyönyöreit.~- Mi bajod, kedvesem? - szóla
 77 6 |                s Ákost gondjaira hagyá, mi a vigasztalásnak majdnem
 78 6 |                  mert tudta, hogy azok, mi ily titoknál, mint Ákoséi,
 79 6 |                sírhatnám; tudod, tegnap mi történt?~- Elég lármát ütöttetek,
 80 6 |              kivéve, s az becsülete; de mi ezt csak távolról érdekli,
 81 6 |           Vilmát nem fogja megtéríteni. Mi lányok gyöngék vagyunk,
 82 6 |               akarni.~- Kedves Etelkám, mi boldoggá téssz! hát néha
 83 7 |           megyében hasztalan keresnénk, mi az adózó népnek nem kis
 84 7 |                mely érdemrõl azonban õ, mi az erény jellemzõ tulajdona,
 85 7 |        lassanként elfogyott, az utósót, mi megmaradt, azaz nejét is
 86 7 |                 siratta halálát, hanem, mi sok népek által még szentebb
 87 7 |               szurrogatumokhoz nyúlunk, mi ha hozzászoktunk, épp annyi
 88 7 |      egyediségek által vitettek véghez.~Mi a világ minden részében
 89 7 |              magát taktikája mellett, s mi Taksony megyében hallatlannak
 90 7 |                csak ez az közönségesen, mi õket nagy tettekre vezeti;
 91 7 |         kamaráskulcs mellett szavazott, mi által báróság nélkül is
 92 7 |                sárga toll vala látható, mi a párt reményeit s az ellenfél
 93 7 |                 szebben kimondhatná.~De mi vagyok én? hogy e roppant
 94 7 |           felhozását is olyannak tartá, mi a közlelkesedésnek árthatni
 95 7 |               félbe beszédét, úgyhogy - mi nálunk ritkaság - szinte
 96 7 |            váratlanul lepett meg, s ki, mi ismét mindennapi eset, alig
 97 8 |                májbajban szenved - mint mi, írók közönségesen -, átlátja
 98 8 |    fertálymágnások”-nak csúfoltatnak; s mi a büszkeséget, nagyravágyást,
 99 8 |              vér helyébe pénzt teszesz, mi úgyis minden értéket képvisel,
100 8 |                eszerint házasodhatott - mi kelle még, hogy magoknak
101 8 |           gyöngéit át ne látta volna; s mi az életben többször történik,
102 8 |            korunkban nincs talán semmi, mi után szívünk annyira vágyódnék.
103 8 |                látszik, az egyes szívek mi keveset adnak: örömünket
104 8 |                ezen erõlködése vala az, mi közte s Kálmán között néha
105 8 |              még oly valaminek tartjuk, mi után fáradni érdemes, mindnyájan
106 8 |                 szeretõ képes, elmondá: mi nyájas volt Etelka iránta
107 8 |          barátját Etelka szerelmérõl, s mi több, hogy testvére a rút
108 8 |           födött pajtában hangzik el, s mi jó volna, ha Etelka ennyi
109 8 |              Úgyis Helenán kívül nincs, mi annyira ócsároltatott, mint
110 8 |                része kétségkívül tudja, mi kellemetlen minden hölgynek
111 9 |           mennyivel inkább látjuk, hogy mi személyét illeti, az õsi
112 9 |                 mindent parancsolhatok. Mi mindenkor egy értelemben
113 9 |              ennek az emberre, fõképp a mi családunkban! Mielõtt én
114 9 |                 éppen eggyel több, mint mi magunk vagyunk - válaszolt
115 9 |                 asztalnál ülni dicsõ, s mi több:~Egy kis ülés a hazáért ~
116 9 |            Karvaly példáját kövessék, s mi írónak legiszonyúbb csapás,
117 9 |                 hogy a megye pecsétje a mi kezünkben legyen; másodszor,
118 9 |             szûnõ éljenek következtek.~„Mi akarjuk a szabadságot! Igen,
119 9 |                 tekintetes konferencia, mi akarjuk a sajtószabadságot,
120 9 |              adóját beszedetni rendelé; mi akarjuk a haladást, akarunk
121 9 |             múzeumot s politechnikumot; mi akarjuk a nemzetiséget,
122 9 |                 Magyarországban minden, mi által a hivatalok száma
123 9 |                 jelenlevõkbõl, éspedig, mi sokkal csudálatosabb, anélkül,
124 9 |           fogadá e lovagias indítványt, mi azonban nem zárta ki, hogy
125 9 |           kiszolgáltatására bírassanak, mi kevés megvesztegetés mellett
126 9 |                 macskazene rendeztetik, mi a kedélyek ingerültsége
127 9 |                Csak egy vala még hátra, mi alkotmányos tekintetben
128 9 |           szükségen fölül emeltessenek, mi természetesen csak úgy történhetik,
129 9 |           Bántornyi tanyáihoz menjenek; mi kétségkívül egyike lenne
130 9 |        forinttal segítjük? Semmi sincs, mi föltéteinktõl visszatartóztathatna,
131 9 |              hetvenötöt fognak fizetni, mi, amint tudva van, Spanyolország
132 9 |            csoportokra oszlott. A báró, mi az igen közönséges, de azért
133 10|                 azt, mit úgyis tudunk s mi szívünket eltölti, kedves
134 10|                hogy oly valamit tegyen, mi neki józan emberektõl tanácsoltatik:
135 10|                 azon érzelemnél, melyet mi férfiak barátságnak nevezünk,
136 10|                 halálos veszélynek, sõt mi több, akasztófának kitenné
137 10|                tulajdonítja.~- S félek, mi mostohámat illeti, nem egészen
138 10|           álnokság- s nevetségességnek, mi Etelkát nevetésre készté,
139 10|               viszonzá apja keserûen -, mi volna a magyar szabadsága,
140 11|                kar az ellenféllel tart, mi a jelen körülmények között
141 11|                veszélyes is. A második, mi ennél sokkal aggasztóbb,
142 11|               nem mulasztott el semmit, mi által pártjának hibáját
143 11|              alispánnak választatott, s mi addig szégyenlõs koldusokként
144 11|               megházasodott, nem tudni, mi okoknál fogva (talán mert
145 11|          leányát vezetõ nélkül, nehogy, mi már kétszer történt, ismét
146 11|             otthonosnak érezheté magát, mi a jámbor embernek nem kis
147 11|                s magam mindent tettünk, mi tõlünk kitelt, a választás
148 11|           került...~- Nem is a pénz az, mi hiányzik, csak valamely
149 11|            mindig Tengelyi! S mindöszve mi baj, ha õ elvál? Becsületes
150 11|                 azokat, kik éhség, vagy mi nálunk közönségesebb, szomjúság
151 11|             ennél sokkal nagyobb csoda? Mi, s talán te sem, kedves
152 11|                s azért megfogható, hogy mi, kik e csudák között neveltettünk
153 11|              talán fölülmúlja; s mégis, mi Erasmus érdeme fõtisztelendõ
154 11|                 mozsaraznak, hát bizony mi sem vagyunk rosszabbak.~
155 12|        szobámban. - Nevezzük Porvárnak, mi legalább nyári napokban
156 12|               ázsiai vándornép, melytõl mi származunk, a legtermékenyebb
157 12|               Századunkban, hol minden, mi magasabban áll, csak papirossal -
158 12|            admirari-t” nemcsak jóra, de mi nehezebb, az alávalóságra
159 12|     mindenekelõtt külsejére tekintünk - mi, mint tudva van, a népre
160 12|             takarja; e nagy különbséget mi regényírók sem ignorálhatjuk.
161 12|            majdnem mindig azzá leszünk, mi címünkhez illik, s én meg
162 12|       külsejében észrevehetõk. Legalább mi Marosvölgyi grófot illeti,
163 12|          romlottságot, s ez szomorú; de mi kisebb emberek, kik a részletekre,
164 12|               Nem az akarat, az erõ az, mi bennünk becsültetik, s ha
165 12|         szárazon csak azt felelé:~- Ha, mi tõlem kívántatik, elveimmel
166 12|    szerencsétleneket harminc faluban, s mi történt eddig e faj jobblétéért
167 12|       jobblétéért s fölvilágosításáért? Mi történt, hogy e népet nemzetünkhöz
168 12|                oly meleg, oly meggyõzõ, mi a hallgatót akaratlanul
169 12|          Tengelyi, kitárva keblét, azt, mi lelkének annyi éveken át
170 12|              hogy a népnek az lehetnék, mi lenni akarok.”~Tengelyi
171 12|              cselekszik másképp, de az, mi rossz, jobbá válik-e, ha
172 12|                 követtetik el? A népnek mi köze politikai küzdelmeinkhez?
173 12|           éljenek felett nincs-e semmi, mi után nemes szívnek vágyódnia
174 13|             zajon kívül nem volt semmi, mi az idegent, ha a városon
175 13|                nem nyílt. Réty emberei, mi az erõsebb pártnak nem ritkán
176 13|                 e világon annyi ok van, mi az embert embertársai ellen
177 13|                egyiránt ható kifejezés, mi bizodalomra vonz, vagy visszataszít,
178 13|                  kend valóságos bolond; mi közöm nekem Violához és
179 13|           tiszteleteshez? Nem vagyunk-e mi barátok? ki adta el minap
180 13|               ha tõlem tudta volna meg, mi közöd hozzá?~- Igen - mondá
181 14|                 látná által, hogy midõn mi magyarok új tisztikart választva
182 14|                 az augurok hadarásztak, mi néha anyagiabb testeken
183 14|            gyönyört s bánatot, mindent, mi szörnyû s fenséges életünkben,
184 14|              szülék közönségesen, habár mi magát illeti, minden fényesebb
185 14|                  hogy csak szerelem az, mi e földön boldoggá tesz?
186 14|                viselhetné el; én tudom, mi keserves, ha naponként boldogságunknak
187 14|                 egyébrõl megfeledkezik. Mi boldog volna e leány, ha
188 14|            van-e nagyobb, mint az, hogy mi köszönhetjük neki minden
189 14|                hajtogatva -, tudjuk, de mi szegényemberek csak szeretõnek
190 14|              mindent megragadott volna, mi õt a tortától megmentheté,
191 14|              nagy jövendõje van, ez az, mi szívemet aggodalommal tölti.
192 14|             miben reménylenie, valamit, mi után vágyódnia lehet, kit
193 14|                 nem szeret. Oh, Vilmám, mi boldogok leszünk.~Vilma
194 14|               az ifjún.~- Igen, Vilmám! mi boldogok leszünk. Szóltam
195 14|               teli lesz virágokkal. Oh, mi ott boldogok leszünk!~-
196 14|         sejdítheted-e csak távolról is, mi boldoggá teszesz?~- Ki tudja -
197 15|                 tartván többször mondá: mi kár, hogy szeretett elnökünket
198 15|        tulajdonképp elmondtunk mindent, mi az olvasó tájékozására szükséges.
199 15|                akkor: láttak-e valamit, mi ehhez csak távolról is hasonlítható?
200 15|          csalódik, reá bízni a nemzet s mi több, egy megye sorsát nem
201 15|                 szám, hanem az választ, mi egyenesen a kebelbõl jõ,
202 15|               állati erõ, hanem épp az, mi az embert az állatvilágban
203 15|        rendetlenséget - vagy, mert azt, mi rendesen történik, rendetlenségnek
204 15|              megyének csak öt járása, s mi még szomorítóbb, a megyeháznak
205 15|             tiszaréti járásban játszik, mi is megjelenünk, a jegyzõnek
206 15|           ballot for ever: így kiáltunk mi radikálok: it makes man
207 15|        rongyokra szakad, úgyhogy abból, mi ennyi viszontagság után
208 15|                 Titkos szavazás! De hát mi ez egyéb, mint titkos szavazás -
209 15|             fõügyész, hihetõképp tudva, mi hasznos, ha ily esetekben
210 15|              ifjú keblében volt valami, mi õt a mindennapi emberek
211 16|              szólt Vándory, ki mindent, mi az emberekben való hitét
212 16|           asszony valami olyat mondott, mi neked rosszul esik, gondold:
213 16|          Violával megismerkedtem, tudom mi az, mennyországot bírni
214 16|              mindennek vége van, ez az, mi fáj. Mi nem voltunk kevélyek
215 16|                vége van, ez az, mi fáj. Mi nem voltunk kevélyek boldogságunkban,
216 16|               kevélyek boldogságunkban, mi nem bántottunk senkit a
217 16|                  s akkor majd meglátja, mi vár reá. Férjem maga is
218 16|                  A hajdú elment; azután mi történt, nem tudom, oly
219 16|               ne bámulj úgy! Nemtelenek mi, s gyermekeink parasztok!
220 16|           fojtott, remegõ hangon kérdé, mi történt leányával.~Erzsébet
221 16|             meresztve szemei a jegyzõ - mi történt leányommal?~Erzsébet
222 16|         Erzsébet sírt, Vándory mindent, mi barátjának fájdalmát enyhítheté,
223 17|                  Teins uram? - szóla.~- Mi kell?~- Hát csak az, kérem
224 17|                megválni mégis lehetlen; mi csoda tehát, ha János tekintélye
225 17|               mégis úgy bánnak, mint ha mi lennénk a felsõbbek, s ezen
226 17|             szereté benne, s nem tudom, mi történik, ha Réty alispán,
227 17|         haragjában oly valamit mondott, mi az öreget sértheté, félóra
228 17|      szerencsések második nejeikkel; de mi köze ennek Vándory irományaihoz?~-
229 17|               sem tartottak meg semmit, mi eredetére emlékeztetett.
230 17|                 A természet, mely neki, mi a kérdezést illeti, oly
231 17|              észre lehetett venni. Sõt, mi a gyakorlati sebészetet
232 17|          természet gyógyította-e meg?~- Mi tudjuk, teins uram, mi,
233 17|                  Mi tudjuk, teins uram, mi, kik az egyetembe jártunk
234 17|              természet gyógyította meg. Mi azt jobban tudjuk; miért
235 17|               pálinkát adott be neki, s mi is csak meggyógyultunk.
236 17|                  szólt Rétyné halkan -, mi következik abból, ha az
237 17|             kezét nem nyújtaná az után, mi önkényt ajánlkozik. A leánynak
238 17|            mégis volt valami a hangban, mi Ákos egész vérét arcaiba
239 18|                vetés, mindenütt valami, mi õt eldõdeinek munkásságára
240 18|               munkásságára emlékezteti, mi új, elevenebb szorgalomra
241 18|                azt tulajdonnak nevezni, mi csak abban áll, hogy másokat
242 18|               gulyás talán tudni fogja. Mi újság nálatok a faluban?~-
243 18|             elfogják.~- De az istenért, mi történt? - kérdé az asszony
244 18|                remegõ hangon kérdezé: - Mi történt?~- Még eddig semmi,
245 18|             Cifrát izmokra téptem.~- De mi történt? az istenért, mondd
246 19|               maradhatott. Ha kérdenéd: mi lehet oka, hogy Pharao hét
247 19|          hihetõképp Tiszaréten képzeli; mi, belépve szobájába, nyugodtan,
248 19|           ürítettek ki, nem volt semmi, mi arra mutat, hogy zsiványok
249 19|                 menjen inkább Garacsra, mi Porvárhoz jó másfél órával
250 19|                ha maga az igazság, vagy mi ugyanaz: ha azok, kikben
251 19|             elmenni majdnem lehetetlen: mi ezen élvezet ahhoz képest,
252 19|               ébredne, bámulva kérdé: - Mi kell, no?~- Hát megvagyunk -
253 19|            poharat kiürítve.~- Igazság! mi megmaradtunk, no, várjatok
254 19|        tudományait a negyediknél végzé, mi, mint tudva van, némely
255 19|           hozzáférhet az ember.~- S még mi menjünk - mormogá a másik -,
256 19|                 legyen mondva, Bandi, a mi fõispánunk se jobb a többinél.
257 20|                a másik õrzõ angyalként. Mi e történetet még rendkívüliebbé
258 20|           ellenségeknél inkább sietnek, mi, mint tudva van, a legritkább
259 20|             tulajdon nyakukat töressék, mi - Nyúzónak tántoríthatlan
260 20|              idõ alatt mélyen alszik, s mi azon meggyõzõdéssel hagyhatjuk
261 20|              hortyogva félreugrottak.~- Mi volna ez?! - kiáltott a
262 20|               nem találkozott vele; no, mi baj, vén cigányhús a farkasnak
263 20|               azok jõnek, feneketlen, s mi gyepen megyünk.~- Csak férget
264 20|            életemben, mégis itt vagyok. Mi bajunk lehetne?... ni, a
265 20|                 itt fúlsz belé a vízbe, mi lesz gyermekeidbõl.~Zsuzsi
266 20|         bútorzatában nem látunk semmit, mi korunk kényelmeire emlékeztetne,
267 20|   boszorkányégetés megszûntével minden, mi költõi volt, elenyészett:
268 20|           sokszor a vétkesnek életében, mi, habár emberi igazságunk
269 20|                 s éppen ezért sokszor - mi minden visszhatásnak szükséges
270 20|               erõsebben hathasson, azt, mi a mûvésznek legdrágább,
271 20|      gyengeségeirõl, mert érezzük, hogy mi ellen a kritikus kifogásokat
272 20|      képzetökkel gyönyörködve mindenen, mi szörnyû vagy undok, a rothadást,
273 20|           moccansz, eggyel több lesz.~- Mi a baj? - szólt Viola, ki
274 20|               fájdalommal tölté lelkét. Mi boldog volt õ egykor! Ha
275 20|                egyik alázatos hangon -, mi mindent elkövettünk, három
276 20|                 mondd ezt bíráidnak. De mi ez? - kiáltá egyszerre a
277 20|            kétkedve álla, mit tegyen.~- Mi atyánk isten! - kiálta Mészáros,
278 21|                 hátrább a fák alá, majd mi keressük... azaz nem férjedet,
279 21|               mondom, nem volt itt! Hát mi az ördögnek keresgélnél
280 21|               árt-e meg. Menj vissza, s mi majd mindent megnézünk.~
281 21|                  õ hihetõképp -~- És ez mi? - vágott közbe Zsuzsi,
282 21|          valamit ki is rántott kezébõl; mi volt azonban, azt nem mondhatná.~
283 22|                 nem is megtiszteltetés, mi vagy egyszerre, vagy évenként
284 22|          másiknál alig találunk példát.~Mi magyarok e tekintetben a
285 22|          megverik, miért ne nevezhetnõk mi a megzavart súlyegyen helyreállítását
286 22|                  nem használtatott fel. Mi más nemzeteknél a legnagyobb
287 22|               az isten földi szavával - mi alatt, mint tudva van, a
288 22|                elérheted e célt. Ez az, mi által, mint Angliában a
289 22|              annyi kitüntetésre, vagy - mi ugyanaz - annyi különbözõ
290 22|            naponként egy-egy statárium, mi által õ a polgári társaság
291 22|               elnökük házához jöjjenek, mi reá nézve legkisebb alkalmatlansággal
292 22|         választanak magoknak, s azokat, mi kegyencekkel mindenütt történik,
293 22|              külsejében nem vala semmi, mi a nézõre kellemes hatást
294 22|            kedves ember mindamellett; - mi alatt mindenki púpos hátát
295 22|        nyájassággal reggelire hívá meg, mi azonban Macskaházynak azon
296 22|     kötelességünk. A delinkvens megvan, mi is öten vagyunk itt; öcsémuram -
297 22|                 angyali grácia: de lám, mi férfiak vagyunk, s az egészen
298 22|        pillanatban talán eszébe jutott, mi közel állt többször ahhoz,
299 22|               reá. Statárium van.~- Hát mi az a statárium? - kérdezé
300 22|                   kérdezé az asszony.~- Mi? hát a statárium csak az,
301 22|              minden mozdulatot. Minden, mi a házban s körülötte történt,
302 22|             szakasz nyolcadik pontjában mi áll: Az összegyûlt bíróságnak
303 22|              üldözésben fogattatott el, mi minden rögtönítéletnek egyik
304 22|             örömmel megragadva mindent, mi által kellemetlen hivatalától
305 22|           hivatását, vagy nem. Azonban, mi a tanúkat illeti, hogy a
306 22|           válaszolt szárazon Zátonyi -, mi majd meglátjuk, mit teszünk.
307 22|                meg Völgyesy -, legalább mi Cifra - vagy mint fõbíró
308 22|            történetben nem lenne semmi, mi õt csak távolról érdekelné.~-
309 22|                  mily viszonyban állunk mi ketten egymáshoz. Viola
310 22|           bíróról kelletik gondoskodni, mi azonban csak annyiban méltatott
311 22|           büntetést, abban szenved, mit mi, törvénytudók, „ignorantia
312 22|                fogok megjelenni még ma, mi okom volna hazudni, s legyek
313 22|                  Már gondolja meg maga, mi oka lehetne a teins fõbíró
314 22|                 Igen - szóla Sóskuty -, mi oka lehetne erre a teins
315 22|                  De, mert azt kérdezik, mi oka lehetne Macskaházy úrnak
316 22|                ketten. Lám, már most is mi jó volna pajtásod tanúbizonysága.
317 22|           ismeret fájának gyümölcse az, mi után az emberek napjainkban
318 22|                 egy harmadik meghallá - mi legalább a sokat próbált
319 22|                 fogok jegyezni mindent, mi felfogásom szerint a tárgyhoz
320 22|               jegyzõre bízatik, semmit, mi fontossággal bírhat, el
321 22|              valami olyan vétessék fel, mi õnagyságának csak távolról
322 22|             alatt oly valami történjék, mi által Réty s fõképp nagyságos
323 22|         kezünkbe kerül, teins Nyúzó úr, mi nevét örökké dicsõítendi,
324 22|         veszedelmével, elénkbe állítja, mi statárium vagyunk, s szabadon
325 22|              bírósághoz utasíttatott, s mi volt következése? Az egyik
326 22|                zsivány volt. Ne féljen, mi nem eszünk oly bolondok.
327 22|                 képpel körültekintve.~- Mi engem illet - tevé hozzá
328 22|                egészen új készíttessék, mi által az ítélet másnapra
329 22|                   mondá nyájasan -, ím, mi valamennyien méltányoljuk
330 22|              élt, annyival inkább érzé, mi óriási szerencsétlenség
331 22|             néha éppen amiatt, hogy az, mi õt testi hibájára emlékeztetheté,
332 22|           festésével kezdi Iliászát, de mi egy Achilles öt táblabíróhoz
333 22|                 végéig folytattatnék.~- Mi a manó! bírót feleletre
334 22|              hogy magát velök táplálja? mi szinte mentségül szolgálhatna;
335 22|               mellõztével ítél.~- Igen, mi minden törvényes formák
336 22|          nyugodtabban a megszólított. - Mi önt illeti, miután azon
337 22|           fekszik. A fõbíró úrra nézve, mi a részrehajlást illeti,
338 22|               valami annyira veszélyes, mi, ha teljes világosságban
339 22|                e két ember helyzetében, mi még a nem felette érzékeny
340 22|               kellene magát határoznia, mi szíve érzelmével ellentétben
341 22|           mindig inkább eliszonyodva -, mi ez az ív papiros, hisz mást
342 23|           agyonlövetett.~- Az istenért, mi történt? - mondá, mihelyt
343 23|       õszinteségemet - gyenge, s ez az, mi szívének nemes indulatait
344 23|                 teszi. Hidd el barátom! mi e világon rossz s alávaló
345 23|                 hirdetik hazugságaikat, mi nem merünk felszólalni a
346 23|              fõvel járnak céljaik után, mi alázatosan visszavonulunk
347 23|                  melyhez nem nyúlnának, mi gyáván félünk a harctól,
348 23| megakadályoztathatánk, megtörtént, csak mi magunk ne járultunk légyen
349 23|                De kérlek, mondd el hát, mi történt?~Völgyesy, mennyire
350 23|          bajszát pödörve.~- Kend tudja, mi áll e levélben - szólt Kálmán -,
351 23|                belülrõl azzal pótolják, mi a szentírás szerint az emberi
352 23|              teins uraságnak jószágára, mi rám bízatott, vigyáznom
353 23|                 nem foghattam meg.~- És mi másért? - válaszolt Kálmán. -
354 23|                 fel s alá szobájában. - Mi bajod, öregem? - mondá neje
355 23|               szóla az öreg megállva -, mi szörnyû helyzetbe hozott
356 23|               Kálmán jókedvûen - de hát mi szükséges sikeréhez más,
357 23|           tiszttartó pallására vezet, a mi oldalunkról van bezárva:
358 24|            szentségét vegye figyelembe, mi itt statáriális sedria vagyunk.~
359 24|             gonosztevõ kivégezve nincs, mi mint statáriális bíróság
360 24|               sikertelen. A halál végre mi más, mint éltünk elvesztése,
361 24|              szenvednek s örülnek, mint mi, kikhez százféle érzemény
362 24|            szegény nyomorult nem tudja, mi hamar árva lesz... az öreg
363 24|                s ki tudja, szegényekbõl mi lesz.~- Feleséged persze,
364 24|             rabtól kijött.~- Ki részeg? mi részeg? - mondá mérgesen
365 24|          szörnyet ásítva esküdött: hogy mi õt illeti, õ nem tarthatja
366 24|                  nem történik-e valami, mi által terve utolsó pillanatban
367 24|                számos elleneim mellett, mi lehetne következése?!~Az
368 24|             arra teremtett.” Átgondolá, mi lehetne, ha jogot hallgatott
369 24|                zászlósa. Törvénytudóból mi nem lehet Magyarországban?
370 24|         teljességgel nem bírt elaludni, mi más embernek is kellemetlen,
371 24|               megmentse, a házra törne, mi lesz belõle, szegény tiszttartóból,
372 25|             forgunk, nem mozoghatna, ha mi nem nyúlunk kerekei közé.
373 25|       szerencsétlen nap emlékei között, mi lelkének jólesett, azon
374 25|              kelle megnyernie, s ez az, mi eddig Kálmánnak nem sikerült.
375 25|                valóságos erény kellett, mi végre nem más, mint önzésünket
376 25|             jogaitól megfosztassék, míg mi összetett kezekkel nyugodt
377 25|             vagy nyilván lépjünk-e fel, mi, Rétynek gyermekei, tulajdon
378 25|                      Ne tegyünk semmit, mi oly esetben, midõn arról,
379 25|              Addig vigyázzunk mindenre, mi körülöttünk történik. Nem
380 25|                  határtalan bizalommal, mi által a családi élet boldogítóvá
381 25|             ellenségeskedést találhat - mi apa s fiú között nemesházainkban,
382 25|               nem ide való. Apám tudja, mi történt, tudja, hogy Vilmának
383 25|           fõképp Vilma anyjának nem; de mi a leányt illeti, istenem,
384 25|                  folytatá az alispán -, mi arra szükséges, hogy Tengelyiék
385 25|               minden sebébõl kigyógyul, mi a szívnél oly igaz, mint
386 25|            kívül nincs a világon semmi, mi szívemet kielégíthetné.~-
387 25|          áruljam el... ez nem azon cél, mi után valaha vágyódni tudnék...
388 25|                 lépett volna a szobába, mi által az egész beszélgetés
389 26|                   Oh, én szerencsétlen! Mi volt éltem egy hosszú küzdésnél
390 26|                apjok elfoglalni gyenge. Mi közöm nekem e gyermekekhez?
391 26|      magaviseletében valami olyan vala, mi Rétynének feltûnt. - Ön
392 26|             lehet jókedvben.~- Igen, de mi elértük-e célunkat? - válaszolt
393 26|              valamit hozzak javallatba, mi által nemes szíve szintoly
394 26|               hazudta.~- Ha csak ez az, mi nagysádat aggasztja - mondá
395 26|            ügyvéd ismét gúnyosan -, sõt mi több, nemcsak mondám, hogy
396 26|                  ily régi barátok, mint mi, miért ne volnának engedékenyek
397 26|            hozva, nem bámulhatá eléggé, mi lelte egyszerre a nagyságos
398 26|           végighallgatá.~- Ejnye, Peti, mi lelt? - szólítá meg a távozót
399 27|               eget villám hasítja át, s mi rémülve látjuk, mily vészfellegek
400 27|                 fel, hogy kettõ eltört, mi bensõ nyugodtsága jelének
401 27|              mindjárt reggel magához, s mi még csudálatosabb, az egész
402 27|            tudásához reménylt juthatni, mi családját érdekelheté, erõt
403 27|               szemeit felfelé emelve -, mi igazságtalan a nemzetes
404 27|               nevetséges lehet; s ugyan mi módon szerezhettem volna
405 27|           tudomást magamnak?~- De ugyan mi által használhat a teins
406 27|                 az ügyvéd mosolyogva. - Mi szükség ehhez az irományokra?~
407 27|                 látszik, nemigen tudja, mi történik körülötte. Ugyan
408 27|              melyet az alispán fiánál a mi angyali kis Vilmácskánk
409 27|                az igazi szerelmet, mint mi azt értjük, azt gazdag házban
410 27|      szeretetében nem oly állandó, mint mi, meglettebb korú emberek
411 27|              másik nyugodtan. - Semmit, mi legkisebbé ellene szólna.
412 27|           kiálta a másik ijedten.~- Hát mi rossz volna ebben?~- Mi
413 27|                 mi rossz volna ebben?~- Mi rossz?! - válaszolt Erzsébet,
414 28|                 volt, és most egyszerre mi történhetett rajta? Rá akará
415 28|              maradt. - „Az ördög tudja, mi lelte ez ajtót” - szólt
416 28|                ajtómat be nem zárhatom, mi ok van rémülésre?... A hajdú,
417 29|                  a sötétben távozott.~- Mi lehet ez? - szólt a jegyzõ,
418 29|                 valamit elmulasztottam, mi által sajátomhoz juthattam
419 29|          kunyhójából a fához sietett.~- Mi a baj, Ferkó? - kiáltott
420 29|                 megölték fiskálisunkat; mi idáig kergettük a gyilkost,
421 29|                segítsen kend keresni.~- Mi a manó! - válaszolt a révész
422 29|         lépésnél körülfeccsent.~- És ez mi itt? - mondá a kocsis lehajolva
423 29|           jegyzõkert kerítéséhez ért.~- Mi az ördög! - szólt a kocsis,
424 29|          többiek közül követni akart -, mi közünk van ahhoz, hogy a
425 30|                  maga a beszélgetés az, mi élvet ad.~Az emberi nem
426 30|              éppen behozott kávét, vagy mi annak neveztetett, vendégei
427 30|               ilyent még nem látott. Ha mi valakit körülfogunk, az
428 30|              külsejében nem vala semmi, mi õt arra jogosítá, hogy bárki
429 30|               ha nem vallasz, meglátod, mi történik veled; miért ölted
430 30|             elõbb, miként jött a házba, mi történt azóta, mikor veszett
431 30|              Hogy ne hagyjon el semmit, mi a dologhoz tartozik - szakítá
432 30|                 oly tisztán szólt, mint mi most szólunk. Tengelyit
433 30|            megijedt, hogy nem is tudta, mi történik körülötte. A fõbíró
434 30|     figyelmeztetéssel némítá el, miként mi mondva van, az az esküdt
435 30|        módosítja, majd meg fogja látni, mi történik vele azért, mert
436 30|                 teins úr eddig hallott, mi ok volna a legkisebb gyanúra
437 30|             gyanúra a nótárius ellen?~- Mi ok? - szólt a fõbíró megvetõ
438 30|         megelégedéssel elmondá mindazt, mi nézete szerint Tengelyit
439 30|             vétett ellenünk semmit, mit mi bõven vissza nem fizettünk...
440 30|            Vannak emberek, kik mindent, mi kötelességökhöz nem tartozik,
441 30|                elhatározá, hogy semmit, mi által a jegyzõre gyanú háramolnék,
442 30|           válaszolt a révész -, a botot mi, mikor a Tiszától Tengelyi
443 30|                de belsõmben van valami, mi nekem azt mondja, hogy lehetetlen!~-
444 30|                  így gondolt magában -, mi az, mi õt arra majdnem kényszeríté,
445 30|               gondolt magában -, mi az, mi õt arra majdnem kényszeríté,
446 30|               arra majdnem kényszeríté, mi más, mint azon üldözések,
447 31|              szóval, felhozott mindent, mi barátját vigasztalhatá.
448 31|            keményebben sújtatnak mások! Mi ezt illeti, Réty s Nyúzó
449 31|            vétke inkább csak gyengeség, mi miatt neje akaratának ellentállani
450 31|           lekötelezve magokat; s ez az, mi, ha eszembe jut, hogy fiam
451 31|              Tudom, mit akarsz mondani. Mi gazdagok vagyunk szabadelvû
452 31|            ember van, ki úgy érez, mint mi, kiknek lelke, midõn ez
453 31|               vonja, elragadva mindent, mi neki ellentállni akarna?!...
454 31|             asszony lélegzetén kívül.~- Mi történt? - kérdé Vándory
455 31|            elõbbi hangon.~- Jó asszony, mi lelte kendet? - szólt Vándory
456 31|                szólt Vándory bámulva. - Mi rendkívüli van abban, hogy
457 31|                ki látta menni a házból, mi egyébként soha szokása nem
458 31|           igenis érdekében feküdhetett: mi a legsúlyosabb gyanú okát
459 31|         igazságot méltóztassék elõadni. Mi, amint nótárius úr látja,
460 31|         nemesség mellett írás nem szól, mi jó kálvinista létünkre az
461 31|               õt tévedésérõl meggyõzni. Mi magát a dolgot illeti -
462 31|            tehettem egyebet? más módot, mi által a tõlem elrablott
463 31|                 hogy elmondott mindent, mi a dologhoz tartozik.~- Azokból,
464 31|             fordulva, tovább -, hogysem mi róla végezhessünk. A vádlottat
465 31|                egész elõadásban semmit, mi azt valószínûtlennek tenné,
466 31|            hosszabb maradásra készül.~- Mi vele megyünk! - mondá Erzsébet
467 31|            fogom leírni. - Az istenért, mi történt itt? - mondá, mihelyt
468 32|                 utolszor szorítja. - De mi ezen érzés ahhoz képest,
469 32|         titkolni, s ha ez nem lenne is, mi hozta mind e szerencsétlenséget
470 32|                én! Õ elmondott mindent, mi akárkit a világon meggyõzhetne,
471 32|          mondta-e, hogy szíve vérzik... mi többet kívánhatunk tõle?~-
472 32|        gyûlölnek, pártját fogja? ez az, mi apámat, most, mint mindig
473 32|                legalább palotája alatt, mi kétségen kívül a legcélszerûbb,
474 32|              Pláto az embert értelmezé, mi nem jut eszébe, fõképp miután
475 32|                 az idegen meggyõzõdjék, mi jól bánik Taksony megye
476 32|             magyar nemességben sok van, mi Rómára emlékeztet... s ilyen
477 32|              hogy valaminek kell lenni, mi utadban feltartóztatott.~-
478 32|                 nincs velem, nem tudom, mi történik.~- Mi a manó! -
479 32|               nem tudom, mi történik.~- Mi a manó! - szólt a fõbíró
480 32|                hogy mindent elkerüljek, mi úgyis kínos helyzetét még
481 32|             megláttuk volna, védelmének mi hasznát veszi.~- Mily hasznát
482 32|               fõképp az elsõ megjegyzé, mi borzasztó igazságtalanság (
483 32|                  azon szabadság, melyet mi nemesek élvezünk, s melyet
484 32|              magányos fel s alá járás - mi az elzártak száma miatt
485 32|               homoeopathiát fogadta el, mi által a költség igen mérsékelt
486 32|               az elébb leírt pincékben, mi az idõsebb táblabíráknak
487 32|               mondtam? végre oda jutunk mi is, hol Anglia áll. A solitary
488 32|               mindenikünket az érdekli, mi vele halála után történni
489 32|       építtetett, nem fordítható többé, mi akadályoztat, hogy inkább
490 33|            fogytáig tartó rabság vár; s mi lesz akkor gyermekeibõl,
491 33|              kell ismerkedni egymással; mi mindössze is nem oly szomorú
492 33|              törött korsón kívül semmi, mi az embernek már szükségessé
493 33|               melegen. Oh, nézzék csak, mi szép! - S a szegény fiú
494 33|        tekintetet börtöneinkre, s vajon mi, kik haladásunkban büszkélkedünk
495 33|                 tehet nagy csínyt.~- De mi csínyt tehettek azok eddig,
496 34|        helyzetében nem hiányzott semmi, mi õt azzá teheté, s ha természetét
497 34|              meghiúsítá - gyengesége, s mi azt, hol az nem észhiányból
498 34|           naponként arra emlékeztetett, mi csekély e dicsõség, s mennyire
499 34|               mindent el fogsz követni, mi önvétked helyrehozására
500 34|             javadra sokat áldoztam fel, mi az emberek nézete szerint