Fejezet

 1 2 |   ugyanazok maradtak, s Erzsébet asszonynak igaza volt, ha fejét csóválva
 2 3 |     ritkán találhatni, s mely az asszonynak oly különös bájt s kellemet
 3 8 |        csak nem szól a nagyságos asszonynak! - S ezzel bezárva ajtaját
 4 20| fájdalmai dúlták szét.~A szegény asszonynak igaza volt; a vízen túl
 5 21|      füst között? Ez, látod, nem asszonynak való, ha véletlenül valami
 6 21|       látsz... a dolog mégis nem asszonynak való. Még ha egészen egészséges
 7 22|         elv- s megszokásból, hol asszonynak valami szépet mondhatott,
 8 22|      vármegyének, ha egy szegény asszonynak szíve valamivel kevesebbet
 9 23| felsóhajtott, de nem szólt. A jó asszonynak magának is úgy látszott,
10 23|      Vére lelkemen fekszik.~A jó asszonynak szíve megesett szomorúságán,
11 23|     válaszolt apja -, ismered az asszonynak szenvedélyességét. Már azt
12 27|      csak ily eszes s tapasztalt asszonynak mondhatok el, mint az, ki
13 27|    szívemet s kezemet a nemzetes asszonynak ajánlottam, kérésem megvetéssel
14 27|   Például tegyük fel: a nemzetes asszonynak valami jószága van, nekem
15 27|         midõn kezemet a nemzetes asszonynak ajánlám; de nem vagyok vén...
16 31|        Mikor a fõbíró a nemzetes asszonynak mondta, hogy Tengelyi úron
17 34|      maga elõtt látott, a büszke asszonynak jelen állását tûrhetlenné
18 37|          a még mindig csudálkozó asszonynak elmondta, mennyi ideig ismeri
19 37|        pillanatban tömlöcébe?~Az asszonynak feleletei, bármi alázatos
20 37|     tudja - tevé hozzá, midõn az asszonynak bámulását észrevevé -, hogy
21 38|        Ha látnám, hogy a szegény asszonynak keservét enyhíthetem; ha
22 38|   vigasztalására van. De szegény asszonynak szíve telve van színig keservével,