Fejezet

 1 5 |               szemeit most könnyekkel tölti? Oh, nem gyanítja senki,
 2 7 |            melyeknél azon meggyõzõdés tölti el lelkeinket, hogy e nagy
 3 9 |         nagyobb részét asztal mellett tölti, s pedig nemcsak tanácskozva -
 4 11| tolmácsolandja, most elõször életében tölti e nehéz tisztet, s remegve,
 5 12|          kívül, mely gyûléstermeinket tölti, nem lakik-e senki e határok
 6 14| csillapíthatják a zajt, mely belsejét tölti, s mégis oly boldognak érzi
 7 14|            lesüllyedett, s ami keblét tölti, több, mint hogy magába
 8 14|              mi szívemet aggodalommal tölti. Nézzen csak végig az úri
 9 15|             pártokra osztott nemesség tölti el, míg a megyeház minden
10 16|           szeretet, mely egész keblét tölti, mely szívének minden dobbanásában
11 18|        tájakon elterül, szomorúsággal tölti lelkünket. Hány ivadék tûnt
12 22|            jobb ember szívét borzadás tölti el!~ ~
13 31|           mellyel a gondolat szívedet tölti, hogy e szerencsétlen azt
14 31|       tartozik, szívemet keserûséggel tölti.~Vándory szólni akart, Tengelyi
15 32|              elválás bánatos érzéssel tölti lelkeinket. Kevés napok
16 34|            lelkemet még most is bánat tölti el. Ha egy szeretõ szót
17 34|            kinek keblét annyi bizalom tölti el, hogy a kincs, melyet
18 35|              de kinek szívét szerelem tölti el, arra a külvilág csapásai
19 35|             mint az, amit el nem ért: tölti fájdalommal keblét. Tengelyi
20 39|            érezénk, szelíd szomorúság tölti lelkünket; úgy látszik,
21 39|           által veszítse, borzadással tölti a legbátrabbat is; s Viola,