Fejezet

 1 5 |   Istenem! mit vétett ez áldott teremtés neked, hogy õt is üldöznöd
 2 5 | megállítá.~Erzsébet jó s szelíd teremtés volt, szeretve, sõt a bálványozásig
 3 7 |       Nálunk magyaroknál minden teremtés, nagyban vagy kicsinyben,
 4 7 |         kirõl szólsz, nyúlszívû teremtés? - dörgött közbe a várnagy -
 5 8 |     vége van, hogy ily utálatos teremtés, mint õ, ily angyal után
 6 8 |       pedig igen valószínûleg a teremtés elsõ napjától mostanig,
 7 9 |       eredetét; az asszony azon teremtés, mely stb., stb., mely okoknál
 8 14|          Oh, Ákos, ön jó, nemes teremtés, nincs e világon senki,
 9 14|       mint én. Érzékeny, áldott teremtés, élõ angyal; de ha valamirõl
10 15|    gerjesztének.~- Ej, be nemes teremtés a tekintetes úr! ha az adózónak
11 16|      asszony - - van-e asszonyi teremtés, ki ily történet után fiát
12 16|    ragaszkodást, talán e jámbor teremtés csalódik, de vajon maga
13 20| lelkében átkot mondott az egész teremtés felett. - Egyszerre az erdõben
14 22|        fájdalmat, mely e kedves teremtés arcain elterült, az erõlködést,
15 23|        apjának átadá.~- Angyali teremtés! - szólt anyja, ki férjével
16 25|        s Etelka jobb s nemesebb teremtés vala, hogysem a gondolat,
17 27|       hangon. - Hisz ez angyali teremtés szerencséje kinek fekszik
18 30|        egész életét e szívtelen teremtés kívánata szerint irányozá,
19 35|      aztán a felesége is áldott teremtés, meg a gyerekei oly szépek,
20 38|       fogalmuk.~- Mily átkozott teremtés vagyok én - mondá, szemeit
21 39|          mint azt, mit e kedves teremtés túlélni nem fogna. - „Zárjanak