Fejezet

 1 5 | legtökéletesebb jegyzõnek is.~- Tengelyiné asszonyom - szóla végre
 2 5 |   mindamellett nem hiszem, hogy Tengelyiné jogai tiszteletben tartattak
 3 14|     apám? s mégis, nem vagyok-e Tengelyiné mindamellett? s mit én,
 4 16|      teljes igazságát Vándory s Tengelyiné éppoly jól tudták, mint
 5 16|           mondá érzékeny hangon Tengelyiné, a távozónak kezét nyújtva -,
 6 27|   ilyenekkel felhagyunk - mondá Tengelyiné türelmetlenül -, tudja,
 7 27|     bizonyítványait adá - monda Tengelyiné szárazon.~- Az ég látja -
 8 27|     szakítá félbe elmélkedéseit Tengelyiné - ha valamit tud ez irományokról...~-
 9 27|      tudja, hol vannak? - kérdé Tengelyiné bámulva.~- És miként tudnám
10 27|   szükség ehhez az irományokra?~Tengelyiné, ki elsõ pillanatban gúnynak
11 27|  használ mindez nekünk? - kérdé Tengelyiné türelmetlenül.~- Hát csak
12 27|   nekünk barátaink? - sóhajtott Tengelyiné.~- Vannak bizony - szólt
13 27|   tudja-e a fiskális úr - kérdé Tengelyiné, ki most az ügyvéd szándékát
14 27|       azt hiszi - szakítá félbe Tengelyiné a szólót -, hogy e házasságot
15 27|     kívánom ezt! - szólt hévvel Tengelyiné. - Ha leányomat neki adom,
16 27|         kezét összecsapva végre Tengelyiné.~- És miért nem? - folytatá
17 27|         ezek közé tartozott.~Ha Tengelyiné szólni hagyja, õ kétségen
18 27|    Macskaházy felelni akart, de Tengelyiné felmenté e fáradságtól,
19 31|       egy szót se - szóla közbe Tengelyiné szenvedélyesen -, még hála
20 31|   megismertessem.~- Hisz látja, Tengelyiné asszonyom, férje minket
21 35|      egészen visszavonulva élt.~Tengelyiné kevés nappal, miután férje