Fejezet

 1 1 |     húzza a brúgót, s õ ássa a sírt, ha valakit eltemetnek; -
 2 2 |     szüléi helyett csak kettõs sírt találna a világon, hová
 3 4 |       csak ezt beszélte, s úgy sírt s kiáltozott, én féltem.
 4 4 |       ölembe rejtve keservesen sírt.~- Szegény fiú - szóla Tengelyi,
 5 8 |        e helyzet kínait? Kért, sírt, káromkodott, mindent egyszerre,
 6 14|       könnyek ragyogtak, miért sírt?~- Nevessen ki, én gyáva
 7 16|    szünet nélkül reszketett és sírt; fõképp pedig az, hogy Ákost
 8 16|     megbecstelenítve!~Erzsébet sírt, Vándory mindent, mi barátjának
 9 16| tulajdon gyermekedet.~Erzsébet sírt.~- Sírj, sírj, míg élsz,
10 20|       kezével eltakarva képét, sírt keservesen.~- Ne félj, fiam -
11 21|        szenvedõt látott, õ nem sírt, de segített; õ nem halványult,
12 22|   Kérem, ne öljék meg apámat - sírt a kis Pista.~- Micsoda szemtelenség
13 24|      midõn a kis Pista vörösre sírt szemekkel elébe lépett s
14 26|           Az indulatos asszony sírt haragjában. - Oh, én szerencsétlen!
15 31|   hagytok.~Erzsébet még inkább sírt, s Nyúzó, miután még megjegyzé,
16 32|         szemein látszott, hogy sírt.~- Szóltál apáddal? - kérdé
17 32|     válaszolt Ákos keserûen. - Sírt, valósággal sírt, nyakamba
18 32|   keserûen. - Sírt, valósággal sírt, nyakamba borult, kedves
19 35|       arcát vánkosával takarva sírt sokszor reggelig, de mikorra
20 36|     halnia. Néha imádkozott és sírt, néha elátkozá születését,
21 38|       úgy látszott, hogy férje sírt; de a szegény asszony gyermekei