Fejezet

 1 1 |        mikor csak úgy káromkodva rám fogják a pisztolyt, nem
 2 1 |   kezdenek verni, s a hegedût is rám akarják tenni.~- Becsületes
 3 4 |      elaludt, s a kisfiú mihelyt rám ismert, bizodalmasan hozzám
 4 11|       zsúrlódások vannak.~- Bízd rám az egészet, a hadseregnél
 5 13|          észrevetted, hogy Viola rám gyanakszik?~- Nem, de...~-
 6 21|        tevé? Õk most nyugszanak, rám ocsmány halál vár és hasztalan!
 7 22|  székérõl - hogy mersz ilyeneket rám fogni? Ez alávalóság, én
 8 23| szükséged van, ne kímélj semmit, rám is foghatod az egészt.~-
 9 23|          uraságnak jószágára, mi rám bízatott, vigyáznom kell;
10 23|    kettõt, édesanyám, ez egyszer rám kell bízni.~- Teljes szívembõl -
11 27|       vagy a kevély báróné tesz, rám fogják, s nem hiszi senki,
12 30|    szomorú édes szemeket csinált rám, mintha csak úgy mondaná,
13 30|        valahogy baj történt, még rám fogják.~- S hát mit hallottál? -
14 33|    voltam; most pedig azt fogták rám, hogy a pásti rablásnál,
15 33|      mégis igazságuk volt, mikor rám fogták.~- Kend, apó, próbált
16 37|    szavakat német mondta: fogják rám - ez eszme nem a legrosszabb
17 37|       koromban, úgy hiszem, csak rám is lehetne már bízni valamit.
18 38|  fölkereshetett, vagy véletlenül rám ismerhetett. Ha valakit
19 38|          találkoztam, s ismerjen rám, nem kényszeríthet-e csak
20 39| kevesebbet félhetek, hogy valaki rám ismer - így szólt Viola
21 39|  lehajolva, kezét megfogá - nézz rám, Viola!~- Ismerem - mondá