Fejezet

 1 2 |      barátját nyughelyére, melyen paraszt kezektõl faragva egyszerû
 2 9 |           szólni, mint az egykori paraszt mondá: semmitõl nem borzad
 3 12|  gondolatokat találni némelykor a paraszt gubája alatt is; de másokra
 4 12|            férfiasabbat. A magyar paraszt talán a legszerencsésebb,
 5 12|          kegyelmes uram! A magyar paraszt emelt fõvel jár körül a
 6 13|       mégis mindöszve haszontalan paraszt, tudom, bosszankodik. A
 7 15|      állapotában maradjon.~- Azaz paraszt állapotában, mint jegyzõ
 8 16|          jól bírta magát, de csak paraszt volt, és az urak között
 9 20|          különbség, mint az úr és paraszt között. Amaz nagy, magos,
10 20|       fõbíró. Két pandúr s néhány paraszt az ajtó felé rohantak, de
11 20|        döngése, melyekkel õ s egy paraszt az ajtót verék, áthangzott
12 20|           fejszével mellette álló paraszt halálosan találva földre
13 20| elszaladtak.~- Gyáva, haszontalan paraszt nép - kiálta a fõbíró -,
14 21|          s két hajdú és épp annyi paraszt által strázsáltatott, fáradtan
15 22|       akart kocsizni; haszontalan paraszt létemre hogy mertem szeretni
16 22|    gondoltam magamban, hogy habár paraszt vagyok, miután kötelességemet
17 31|         nem terjed. Hisz a magyar paraszt nem szavaz tisztújításoknál,
18 38|       képesek volnának. Az utolsó paraszt szereti hazáját, szereti,
19 38|      legföllebb gatyába; a katona paraszt, volt, s megint paraszttá
20 39|            öcsém - mondá egy öreg paraszt, ki Vándory mellett állt -,
21 39|       bûnös iránt - mondá egy vén paraszt a körülállók közül -, lelkét