Fejezet

 1 2 |       nap meleg sugárai alatt nõ s fejlõdik, de nem ismeri
 2 2 |     nyugodt rejtekében eleibe nõ: úgy az ember, létének bajaival
 3 3 |       szakítá félbe kérõleg a nõ - mi csak önbe bízunk, mit
 4 5 | tiszta cseppekkel tölté el. E nõ, ki betegen, talán a halál
 5 7 |       bajok legnagyobbika oly nõ, ki férje tetteivel meg
 6 16|    asszonyom - szólt, kezét a nõ karjára téve Vándory -,
 7 20|        kiálta a szerencsétlen nõ a távozó után.~- Ha átmehetünk -
 8 21|      Van-e bundája? - kérdé a nõ, félig levéve magáét - különben
 9 22|      parancsára nézve, hogy a nõ urának szót fogadjon, eretnekségben
10 22|        s megindulva a szegény nõ könyörgésén, megígéré, hogy
11 22|       egyet - mondá a jószívû nõ a már távozóhoz -, ha anélkül,
12 22| voltak, midõn a szerencsétlen nõ gyermekeivel leláncolt férjéhez
13 22|      egyik kezét csókolá, s a nõ reszketve megszorítá a másikat,
14 22|        szóla feszült hangon a nõ -, ha én mondom, hogy nem
15 23|     fel - mondá gondolkozva a nõ.~- Én sem - válaszolt Kislaky -,
16 33|  valakit, mielõtt még bajszod nõ, ne jöjjek ki soha tömlöcömbõl.~-
17 34|     vigasztalásul szolgált. E nõ, kit olvasóim ismernek,
18 35|     volt, mint amit a szegény nõ elbírhatott. Mintegy elkábulva
19 38|   vala oka. Való szeretetet e nõ iránt nem érzett soha, s
20 38|      kis Pistám, ki naponként nõ, s a legderekabb gyermek,
21 39|       s végre a szerencsétlen nõ, kire életének legnehezebb