Fejezet

 1 2 |      uramöcsém- vagy urambátyámnak nevezni, nejérõl s gyermekeirõl
 2 5 |     poézissel, igazságnak szoktunk nevezni, megmondja. Hiába! minden
 3 11|            kommoditás”-nak akarnák nevezni, mióta azonban a comfort
 4 11|           vagy kálvinistáink, mint nevezni szoktátok, mert tudnod kell -
 5 12|        kiket közönségesen e névvel nevezni szoktunk. Az elvek, melyeket
 6 14|            csak szeretõnek szoktuk nevezni. Isten maga mondta: szeressétek
 7 15|          történik, rendetlenségnek nevezni nem lehet, hogy magamat
 8 18|            lehet-e azt tulajdonnak nevezni, mi csak abban áll, hogy
 9 19|            a jog testének szoktunk nevezni (e test lelkének természetérõl
10 20|            lehet-e ezt bátorságnak nevezni? Ha öngyilkosság követtetett
11 22|           áll, kit kell zsiványnak nevezni, de ez mind nem praktikus
12 22|             vagy mint fõbíró úr õt nevezni szereti - Szentvilmosi úr
13 27|        törvényes szokásnak szokták nevezni; de ez a dolgot nem fejezi
14 30|          csak férjemet is meg kell nevezni, és hogy meddig éltünk egymással,
15 30|    szorosan véve vallásnak lehetne nevezni - válaszolt a fõbíró -,
16 30|            is hallottam egypárszor nevezni - tevé hozzá félénken -,
17 31|          engem rablók cimborájának nevezni! - kiálta Tengelyi, ki a
18 31|     viselte. - Hogy merészelem így nevezni?! - kiálta a felbõszült
19 31|             hogy merészelem én így nevezni, ki a tekintetes nemes megyének
20 34|      lesztek. Optimistának szoktál nevezni; meglátod, hogy életnézetem
21 37| borzadással tölté - de hogy fogják nevezni azt, ki engem azon tettekre