Fejezet

 1 1 | visszafordulva megállt s egy pontra mutatott -, nem vén cigányunk-e az,
 2 15|      rendkívüli elnöki tehetségeket mutatott, hogy senkinek panaszra
 3 15|      megvetés kifejezésével Nyúzóra mutatott -, becsületes emberrõl valamit
 4 17|        emberek; atyádnak Vándoryhoz mutatott rendkívüli barátsága, fõképp
 5 17|             semmi hajlandóságot nem mutatott, s bár külsõleg kedvelni
 6 17|            rendkívüli hajlandóságot mutatott, való hivatással mégsem
 7 20|        megyében több bátorságot nem mutatott. Ez ember szüntelen kacagott
 8 20|         midõn nevetve nagy kulacsot mutatott, mely Mészároshoz közel
 9 22|             melyet a rab iránt most mutatott -, hogy ezen szegény ember
10 24|             fontosságának s e napon mutatott ügyességének érzetében dunnája
11 30|             egykor a görög bölcsnek mutatott, valószínûleg el nem veszett,
12 30|       lehetne, ha az alsóbbak iránt mutatott büszkeség pótlékául azon
13 30|            melyet neje iránt máskor mutatott, megfeledkezett - meg fogjuk
14 30|       melyet az egész üldözés alatt mutatott, egyszerre megszûnt, s benne
15 36|      meggyõzõdve, eleinte részvétet mutatott e szerencsétlen iránt, sõt
16 36|      részvéte mellett, melyet eddig mutatott, mióta hallá, hogy felgyógyulásához
17 36|         megtéréséhez kevés hajlamot mutatott; de eretnek létére Vándorynak
18 37|        mennyivel több közönyösséget mutatott Vándory az egyesület tanácskozásai
19 38|       beszélt Rétynének egy idõ óta mutatott szomorúságáról, fõképp rendkívüli
20 38|            találtatott, szinte erre mutatott, csak azon okok iránt lehetett
21 38|         melyet iránta utolsó idõben mutatott, bírta e nõt kétségbeesett