Fejezet

501 34|                 mert arra emlékeztetém, mi után leginkább vágyódott;
502 34|          testvérem, s ha majd az felnõ, mi boldogok leszünk egymással.~
503 34|          töltöttem, sokat tapasztaltam, mi e természetesnek látszó
504 34|          ígéretednek, hogy soha semmit, mi emberileg lehetséges, tõled
505 34|       szenvedéllyel, miután elbeszélte, mi részt vett neje az irományok
506 34|            Boldizsárom - szólt végre -, mi boldog vagy te, kinek keblét
507 35|           megmunkálta s elvetette, néha mi jól esnék neki aludva átlejteni
508 35|          könnyekben pergett le arcain - mi jól esnék alunni a rövid
509 35|             fõhelyén a farsangon által, mi engem leírásra csábított
510 35|               vagy nagy ígéret - ez az, mi szerelmünknek nem árt, s
511 35|        szilárdságában bízhatott; de az, mi most történt, több volt,
512 35|             fáradozott volna, hogy azt, mi eszméiben magasabb, azon
513 35|                 kívánatainkat sem; s ha mi magunk voltunk igazságtalanok
514 35|           ítéletem elhalasztását kérem, mi más ez, mint világos elismerése
515 36|              akkor legkedvesebb, ha az, mi benne elmondatik, sehol
516 36|          olvasóim talán bámulva látnák: mi rendkívüli módokon gondoskodunk
517 36|           miként semmi a világon nincs, mi kevesebb alkalmatlansággal,
518 36|          büntetés alatt tilalmaztatott. Mi történt? A fõbíráknak egyike
519 36|                 ismét kiegyenlíttettek, mi csak akkor történt, miután
520 36|              találunk? Isten ments meg! Mi az, mi utcáinkon világít?
521 36|                 Isten ments meg! Mi az, mi utcáinkon világít? a csillag-e,
522 36|          böjtölnek-e az elítéltekkel? s mi más köztök a különbség azon
523 36|             foghatá meg tulajdonképpen, mi módon jutott a tömlöcbe.~
524 36|         küzdöttek a házassági szerzõdés mi módoni kötése iránt. Vándory
525 36|      jótulajdonok megmaradnak, s ez az, mi által a rabok javíthatása
526 36|                tett fel nem mentheti.~S mi bámuljuk, ha a zsidó megromlott,
527 36|             tõle szeretetet kívánhatna? mi felebarátilag bántunk-e
528 36|                egyszóval, mindent tett, mi erejétõl kitelt, s mit az
529 36|            legmagasabb erényig mindent, mi szép és jó, magában foglal.
530 36|             mindezt tevé, zsidó volt, s mi több, olyan, ki, amint látszott,
531 36|                 hallanod kelle mindent, mi a szobában történt.~- És
532 36|       vallomásodban akármi olyat mondj, mi által magadat az alispánné
533 37|               minden országban valamit, mi, mihelyt határain átléptünk,
534 37|            annyi üléseket tartana, mint mi.~Vannak, kik azt hirdetik,
535 37|              elmondhatjuk, hogy minden, mi e hazában egykor állt, az
536 37|     méltányolják eléggé. Õk nem tudják, mi az: angaricalis gyûlésén
537 37|      tyúkszemeit érzi; sokan ásítanak - mi, mint tudva van, a romlott
538 37|                 ahhoz nincs közöd; csak mi szegény regényírók vagyunk
539 37|          tökéletesen fekete embereket - mi kétségen kívül sokkal szebb
540 37|          szerencsésen megmagyarosítánk. Mi itt az emberi életrõl mondatik,
541 37|       titoknokát s pénztárnokát fizeté; mi kell több? Ily viszonyok
542 37|                  s alig mondhatjuk meg, mi lett volna a magyar nemességbõl,
543 37|                 magával vitte, kik azt, mi velök kétségkívül közöltetett,
544 37|                 nyugtalanság tölté el.~„Mi lehet ez? - gondolta magában. -
545 37|         vágyódott Vándory után annyira? mi lehet azon titok, melynek
546 37|           zsidótól kijött. Isten tudja, mi szörnyû dolgokat hallhatott
547 37|              leghívebb barátai valamit, mi a jegyzõnek hasznára lehet,
548 37|      vallhatott-e egészen más dolgokat? Mi oka lehetett volna arra,
549 37|                mióta mindent elmondott, mi szívén feküdt, sokkal jobban
550 37|       megmondtam, mindent megvallottam; mi kell még?~- De hát nem ismersz? -
551 37|           mehetnék? itt van a háznál.~- Mi közöd ehhez? - szólt Rétyné
552 37|               vallomásában nincs semmi, mi által nõd veszélyeztetnék.
553 38|    meggyõzõdésünk szerint a halott azt, mi mindnyájunkat egyiránt érdekli,
554 38|             legyen az örökség? - ez az, mi a bírt szeretetre emlékeztet.
555 38|                szeretetre emlékeztet. S mi a barátságot illeti, ki
556 38|              után valami visszamaradna, mi barátunkat csak annyira
557 38|            lármát okozott, mint minden, mi a Tisza mentében évek óta
558 38|               gazdag földesasszony, ki, mi több, még ötvenedik évét
559 38|                  múlt ki a világból. De mi ez az alispánné esetéhez
560 38|          alispánné meg vala mérgezve, s mi több, saját maga által,
561 38|                 engedékenysége volt az, mi nejét azzá tette, mivé vált,
562 38|                 el, mint egy tanúnak, s mi több, kétes jellemû tanúnak
563 38|          asszony férjét be akará várni. Mi történt a családdal késõbb,
564 38|               válhatott volna belõle!~- Mi az: retirálni? - kérdé egy
565 38|             huszár - hát azt sem tudod, mi a retirálás? De nem csuda -
566 38|              voltam ütközetben, hol nem mi gyõztünk, és mégis hányszor
567 38|             érzé felderítve.~- Az nem a mi dolgunk - felelt János rosszkedvûen,
568 38|             munkát végzett együtt, mint mi a megyének valaha tudomására
569 38|          nyájakon kívül semmi nem volt, mi a nézõt arra emlékezteté,
570 38|                az emberek társaságától, mi annak, ki, mint õ, tõlök
571 38|              nagysága elõtt meghajlik s mi iránt magát háládatossággal
572 38|               emlékeink föltételezik? s mi volt akár Viola múltjában,
573 38|        felejtheté-e, mit önmaga tett, s mi elõtt, valahányszor reá
574 38|      világosságra jönni minden? s akkor mi vár reá, ki már halálra
575 38|             megfosztatik, van-e valami, mi õt bánatában vigasztalhatná?
576 38|                 a tanya mellett mindaz, mi Zsuzsinak kis kedvesébõl
577 38|            ezután semmi nincs a földön, mi õt még boldoggá tehetné.~
578 38|              felöltözve.~- De honnan és mi hozza kendet ily messze
579 38|             Tengelyin segíteni lehet.~- Mi azt illeti - szólt Viola
580 38|             kell hinniök. Te addig, míg mi Porváron ezeket valljuk,
581 38|              igen, én megérdemeltem; de mi egy halál a legkínzóbb,
582 38|            mentem el onnan hazulról; de mi húsz mérföld? Mint kend
583 38|            azután szabad ember vagy. De mi a megkötözést illeti, az
584 38|              menteni. Oh, de Zsuzsimból mi lesz!? - Viola fájdalmas
585 39|         lelkészhez fordulva -; hol most mi állunk, veled akkor szegény
586 39|               most jöttek ki a síkra. - Mi ez? - szólt Vándoryhoz,
587 39|                 s alkotmányos országban mi kell egyéb az embernek,
588 39|           között talán tudni szeretnék, mi történt Nyúzóval? Hogy a
589 39|              ház, birtok stb., stb. az, mi hasznosnak neveztetik; jó
590 39|  voluptuosumokhoz, a luxushoz tartozik, mi után józan ember csak akkor
591 39|      esküdtjével együtt elmozdíttatott, mi Garacs vidékének nem kis
592 39|               akarják-e tudni olvasóim, mi történt Zsuzsival?~Története