Fejezet

 1 3 |    nélkül nem lehet megválni -, lám, én asszony vagyok és szerencsétlen
 2 14|       szétszakítsa szíveiteket. Lám én s Jónásom mennyi akadály-
 3 14|       szív nem ismer más címet. Lám elsõ legnagyobb kérésem,
 4 20|          nõtelen ember vagy; de lám, én! feleségem s négy gyermekem.~
 5 22|        csupa angyali grácia: de lám, mi férfiak vagyunk, s az
 6 22| Völgyesy, szinte kérõ hangon -, lám a teins törvényszék figyelembe
 7 22|         számomra nincs mentség. Lám, teins uram - tevé kis hallgatás
 8 22|       szóla Viola érzékenyen -, lám, kezében vagyok, szabadon
 9 22|         nem mentetek el ketten. Lám, már most is mi jó volna
10 22|   Csókold meg a teins úr kezét, lám, tõle függ apád élete -
11 22|     ilyeket. Ne higgyenek neki, lám, akkor nem látta gyermekeit;
12 23|     eszetekbe jutni, ha láttok: lám, ez az öregember megmenthette
13 24|  Megígértük egymásnak, ugye?... lám, én szavamat tartom. - S
14 31|  borzadást gerjeszt, hisz õ is, lám, csak gyengeségbõl vétkezett!
15 31| folytatá amaz biztató hangon -, lám, te jó kedves leányom voltál
16 31|        hogy késõbb tudósítanál. Lám ez asszony itt - tevé hozzá,
17 32|      mondá Vilmához fordulva. - Lám, apád ártatlan, azt tudhatod.
18 36|       folytak, de nem felelt.~- Lám, jobban érzed magadat -
19 38|       szerencsétlenné ne tegye; lám, én rosszabb vagyok a veszett
20 38|       leghátulsóbbak között; de lám, öcsém, épp akkor tanultam,
21 38|         e világon, de gyerek, s lám, én mindig azt mondom, akinek