Fejezet

 1 1 |         hogy vannak dolgok, melyek Ákost az agarászatnál sokkal inkább
 2 3 |      takarva arcát, nyomban követé Ákost, s azon gondolattal bátorítá
 3 3 |            sóhajta fel Macskaházy, Ákost, ki már visszafordult, feltartva -,
 4 6 |        ismét virágaihoz fordult, s Ákost gondjaira hagyá, mi a vigasztalásnak
 5 8 |       minden érdem nélkül. De hogy Ákost e népszerûség nem kissé
 6 14|       neheztelni kezde férjére, ki Ákost házától eltiltá, s valahányszor
 7 14|              mondá, kezöknél fogva Ákost s Vilmát, - szeressétek
 8 14|            földön feküdve, mihelyt Ákost meglátá, gyönge hangon segítségért
 9 16|        sírt; fõképp pedig az, hogy Ákost férje tilalmának ellenére
10 16| elvesztettem. Kérlek, ne fogadd el Ákost házunkban, ne engedd Vilmával
11 16|         istenedet az esetért, mely Ákost biztosan leköti? S tudod‑
12 16|         nézeteimet, kértelek, hogy Ákost ne fogadd el házunkban,
13 25|            mellyel azok mondattak, Ákost legbensõbb érzelmeiben sérték,
14 26|              Végre - mondá, miután Ákost leányához vezetve szobájába
15 26|          módot keresve, mely által Ákost feltett szándékában akadályoztathassa;
16 26|           fog találni.~- Oh, ha ma Ákost hallotta volna, nem szólna
17 27|     nemzetes asszony jól teszi, ha Ákost tiszteli - szólt helybenhagyólag
18 28|           bosszút sem állhatok!... Ákost nem szabad megsértenem...
19 32|          mondott, s csak arra kéré Ákost, hogy amennyiben lehet,
20 36|             hogy oda vezessem, hol Ákost és Vilmát, mint boldog házaspárt,
21 39|      felkelõ napot, s magával híva Ákost, vele ugyanazon helyre ment,