Fejezet

 1 1 |         áldattak meg, mint mi -, akaratlanul szelídebbé változott. Elõtte
 2 1 |          benne?~- Nemde, s mégis akaratlanul magára vonja figyelmedet? -
 3 1 |     klasszikus régiségek búvárát akaratlanul a római liktorokra emlékezteti;
 4 5 |       mozdulatában nyilatkozék - akaratlanul arra emlékeztetett: hogy
 5 12|         meggyõzõ, mi a hallgatót akaratlanul meghatá. Midõn Tengelyi,
 6 16|   szomorúan utána nézve, mintegy akaratlanul -, ez is jobb sorsot érdemelt
 7 18|     világításában látunk, a szív akaratlanul szomorú sejdítésekkel telik
 8 19|          meghaladta szomszédait. Akaratlanul elszomorodtál, ha a rongyosfödelû
 9 19|   vastagon gomolyog a füst, hogy akaratlanul jó vacsorára kell gondolnunk.~
10 22|         jellemét tekintem, nekem akaratlanul összebeszélés jut eszembe.~-
11 22|          kezdettek, s kinek keze akaratlanul ököllé szorult - mit ér,
12 24|            szóla halkan, s kezei akaratlanul imádságra szorultak össze.
13 28|        gyávasága mellett mintegy akaratlanul a fegyverhez nyúlt s azt
14 30|   esküdttel, s a szakács mintegy akaratlanul felsóhajta: - Ez Tengelyi
15 32|   halálhoz vezettetett, átmegy - akaratlanul eszébe jutnak; de abban,
16 33| esztendõs! - sóhajta fel mintegy akaratlanul Tengelyi, kit ez egész beszélgetés
17 36|        tulajdon testvérét, kinek akaratlanul gyilkosává vált? Betegsége
18 36|     messze kilátás kell, mintegy akaratlanul az éghez emelkedik: ott,
19 37|          s bármerre ment, szemei akaratlanul a szekrényhez tapadtak. - „
20 37|    elõtte a méreg, melyhez szeme akaratlanul mindig visszatért, mely
21 39|         Ákos e szavaknál mintegy akaratlanul a sz.-vilmosi erdõ felé