Fejezet

 1 1 |   igazságot; s miután Nyúzóról szóltam, Kant szerint a gyakorlati
 2 5 |        ma délután, mikor veled szóltam, már a sz.-vilmosi erdõ
 3 5 |       suttogva -, nem álmomban szóltam, bizony itt volt, ott állt
 4 6 | meghajtja magát, s én mehetek. Szóltam nejével, ki, isten áldja
 5 6 |     egyben férje kérlelhetlen. Szóltam Vándoryval, s minden optimizmusa
 6 12|      meg a nyíltságot, mellyel szóltam, s ne feledje el a nagy
 7 14|   Vilmám! mi boldogok leszünk. Szóltam anyáddal, s elmondám egész
 8 16|        szeretem-e? s mikor nem szóltam, de csak úgy lesütöttem
 9 22|    mind bámulni fognak; nem is szóltam volna soha e dolgokról,
10 23| láthassák. De errõl persze nem szóltam semmit, hanem csak azt mondtam
11 25|      alispánné - s mit mond?~- Szóltam - válaszolt a megszólított
12 26|       forint pengõ!~- Soha nem szóltam komolyabban - válaszolt
13 30|   kérdeznek, én bizonyosan nem szóltam volna senkinek.~A fõbíró
14 32|  Erzsébet a belépõt élénken.~- Szóltam! - mondá emez remegõ hangon.~-
15 36|  történt számos halálozásokról szóltam. Volt-e valaha szebb alkalmam
16 36|        a tiszteletes úrral nem szóltam. Köszönnöm kell mindazon
17 38| elviszem, elmondom, hogy veled szóltam, s mikor az írásokat átadtad,
18 39|       tudom.~Miután az urakról szóltam, s így bírálóm elõtt, ki
19 39|     állapotaink árnyoldalairól szóltam, higgyétek el, ha nem volnék
20 39|       mind e dolgok, melyekrõl szóltam, ha nem is egy megyének