Fejezet

 1 1 |         elmés barátom néha mondani szokta: vadállatokból háziállatokká
 2 1 |    szemtanúkat tudnék állítani, le szokta venni azon süveget, melyet
 3 2 |            után soká fáradott, azt szokta mondani: „be kár, hogy nem
 4 2 |       hiszem (minden író ócsárolni szokta fordítóit), hogy azonban
 5 2 |        azoknak, kik - mint mondani szokta - caesaroknak vagy falusi
 6 3 |     kertfelõli ajtaját bezárni nem szokta, félni lehet, hogy egyszer
 7 7 |     homályos velejét burnóttal nem szokta tisztítani, s nem volt remény,
 8 7 |            i inszurrekciót fizetni szokta, a beszélgetésnek oly fordulatot
 9 9 |      valamit követelnek, a jövõvel szokta megnyugtatni. Azonfölül,
10 10|         sokat társalogtam, mondani szokta - annál, hogy beszélhetünk;
11 15|          falusi lakában tölté, nem szokta meg a népszerûség meleg
12 20|    barátainknál inkább követni nem szokta, úgyhogy tíz eset közt kilencszer
13 20|        kereskedõket megrohanni nem szokta, s a kínpad s boszorkányégetés
14 23|         épületeit sárból rakni nem szokta; egy asztal, pad s kevés
15 24|       férfi magát soha lenézni nem szokta - mintegy kettõzteték becsét.
16 30|            Én legjobban tudom, hol szokta tartani írásait, s nem lehetek
17 30|          volt - tagadhatatlanul be szokta bizonyítani, hogy az agyonütött
18 34|         ered, közönségesen követni szokta - hiúsága, s ezek nem engedék,
19 34|     büszkeségében nevezé - üldözni szokta; szóval az alispán, ki egész
20 38| katonatörténeteit meghallgatni nem szokta, talán soha inkább megelégedve