Fejezet

 1 1 |                 úgy minden szenvedés s öröm nem természetünk, de önakaratunk
 2 1 |                 s a föld minden helyén öröm hangzik vissza bérceibõl,
 3 2 |           gyermeki kebelben, hol annyi öröm megfér, nagy fájdalom nem
 4 2 |         fordítá, itt sem találta magát öröm s remények nélkül.~Így múltak
 5 2 |                 Tudományunk úgyis elég öröm árán vásároltatik meg, miért
 6 2 |                eltölté? Nincs magasabb öröm e világon, mint az, mely
 7 8 |              legszebb kiváltsága, hogy öröm s fájdalom oly közel fekszenek
 8 11| õexcellenciáját Cserepesre vezette, az öröm Bántornyi házában nem vala
 9 12|             párthívéinek elmondá, nagy öröm támad a hallgatók között,
10 15|            tudta volna megmondani, nem öröm facsarta-e a könnyeket,
11 16|        lakodalomnak látszott, szívemet öröm szorongatta, sírhattam volna
12 17|              vesztek el.~Rétyné arcain öröm sugárzott, melyet minden
13 19|        természete emberi nemünknek. Ha öröm könnyet facsar szemeinkbõl,
14 22|       szavainál kezdetben a legnagyobb öröm, késõbb a legnagyobb nyugtalanság
15 27|         mindenféle kényelem, fényûzés, öröm, mit tudom én?!... de azt
16 30|         kényszerítve arcait, nehogy az öröm meglátszassék, melyet afelett
17 34|             kinek büszkeségét ismerém, öröm helyett csak új fájdalmat
18 36|              vagy csak lépteit hallák, öröm sugárzott minden arcon.
19 38|            melyrõl Gazsi szólt; s azon öröm, mellyel János a jó tûz
20 38|               mennyek országában nincs öröm, mely után vágyódnék, az