Fejezet

 1 1 |           fel.~- Azaz: ha megkapod - monda Ákos mosolyogva -, min,
 2 1 |         tudom, miként enyeleghetsz - monda Nyúzó, mindinkább ráncokba
 3 3 |            nyíltan megmondom önnek - monda végre Rétyné, ki a szünteleni
 4 6 | sárgadinnyének látja.~- Igazad van - monda Ákos, maga is elmosolyodva -,
 5 10|      megengedem mindezt, csak azt ne monda, hogy szeret.~- Fel vagy
 6 12|              excellenciád gondolja - monda a titoknok, ki egyáltalában
 7 14|              azt hiszem, hogy eljõ - monda Vilma remegve -, Ákos oly
 8 16|         ismét nehány vigasztaló szót monda, hogy semmi ok sincs, miért
 9 17|            csóválva.~- Teins uram! - monda végre a huszár, midõn ura
10 17|            az ágyat, azért búsulsz - monda Kálmán.~- Nem, nem - folytatá
11 17|         hozom a jeget s a feldsert - monda jókedvûen -, most minden
12 17|              teins úr csak enyeleg - monda fõcsóválva Serer -, így
13 20|               Nem úgy megbocsátani - monda ismét a fiatal zsivány mindig
14 22|        arcain észrevehetni, haraggal monda valamit a zaj között.~-
15 23|     Kislakyné nehány vigasztaló szót monda közbe, férje szomorúan csóválta
16 23|   megfordultak. - Ne tréfálj, fiam - monda az öreg Kislaky -, amit
17 27|            sok bizonyítványait adá - monda Tengelyiné szárazon.~- Az
18 30|           tagadsz - itt a fõbíró nem monda többet, de jobb kezén, melynek
19 30|       Tengelyirõl csak egyet tudok - monda az alispánné éles hangon -,
20 34|            fiának nevezett, s áldást monda fölöttem. Te a szobádban