Fejezet

 1 1 |          parancsolatának: miszerint mindenesetre hozzunk valakit, nem fogunk
 2 2 |            audiatur et altera pars, mindenesetre jó volna transigálni”. De
 3 2 |           nem mondhatom; de józanul mindenesetre, mert azon út, melyen magasra
 4 4 |          kételyeim vannak. Te pedig mindenesetre nem tehetsz róla semmit.
 5 5 |         okát megtudá: olvasóim, kik mindenesetre magyarok s talán házasok
 6 7 |      megismerkedjenek. E két férfiú mindenesetre megérdemli figyelmöket,
 7 10|            késõbb meg fog nyugodni. Mindenesetre neki ne szólj a dologról,
 8 11| tulajdonítható, mert Krivér hazáját mindenesetre szolgálni kívánván, célirányosabbnak
 9 12|       mikorra a többség utolérheti. Mindenesetre szólni fogok vele. Az emberek
10 17|           sem veszik, vagy legalább mindenesetre csak gyermeknek tartják.
11 17|           nem hiszek az egészbõl.~- Mindenesetre feltûnõ eset - szólt Ákos
12 22|             Igaz - mondá Kislaky.~- Mindenesetre e tanúbizonyságok is érdemelnek
13 26|     tanácsosnak nem gondoltam; mert mindenesetre célirányosabb, ha magamat
14 30|             mondá ki, hogy a dolgot mindenesetre szigorúan kell megvizsgálni,
15 32|      vigasztalá nejét, hogy fogsága mindenesetre csak rövid lehet, s hogy
16 32|      szorongatták, magába fojtja.~- Mindenesetre - szólt most a fõügyész
17 37|           kisebb vagy nagy teremben mindenesetre ülésre fog akadni, honnan
18 37|         tenni hihetõképp olvasóim s mindenesetre bírálóim is, kik azt, hogy
19 38|            jobbak közé tartozott, s mindenesetre olyan vala, melyben szegény
20 38|           nehezen fogok megválni.~- Mindenesetre legjobb lesz, öcsém - szólt