Fejezet

 1 1 |              Én magyar író létemre - ismerem állásomat, s tudva, miként
 2 1 |           ugye?~- Hisz az igaz, hogy ismerem - sóhajta a cigány -, de
 3 3 |              kedvezõleg fordul -, én ismerem nagysádat, nagysád nem oly
 4 7 |   vendégeimrõl? Én a sz.-vilmosiakat ismerem.~- Igen, én is - szakítá
 5 10|           nem közönyös -, én Kálmánt ismerem, méltánylom jó tulajdonait,
 6 10|           szólj a dologról, amint õt ismerem, nem tartaná titokban; s
 7 12|                 Ne féljen ön, inkább ismerem s becsülöm, semhogy tõlem
 8 12|            körülményeket tökéletesen ismerem, befolyásom talán a megye
 9 22|            vága közbe Zátonyi.~- Nem ismerem el. Isten látja lelkemet,
10 22|                mondá az ügyész -, én ismerem a magamét; ön lelkiismérete
11 22|              vagyok s magas jellemét ismerem, nevében kinyilatkoztatom,
12 22|          tettem: mégis sokkal inkább ismerem kötelességemet, semhogy
13 26|            kiadására bírhassam?~- Én ismerem a hatalmat, melyet nagysád
14 27|            Hisz elsõ gyermeksége óta ismerem... hányszor táncoltattam
15 27|          valamivel közelebb vonva -, ismerem nézeteit, s azért becsületes
16 31|          mint mások; de én õt jobban ismerem. Õ belsejében nem romlott
17 32| foglalatoskodjam. Völgyesy, mennyire ismerem, becsületes ember, s szívesen
18 32|            vetemedhetnék. Azonban én ismerem való gondolkozását e tárgyban...
19 38|            hevesen - azt hiszed, nem ismerem István gulyást? esztendõk
20 39|         megfogá - nézz rám, Viola!~- Ismerem - mondá a zsivány, ki azalatt