Fejezet

 1 1 |           halála nem is lehet, mint halálra ûzettetni. - Hisz ha vasárnapokon
 2 2 |            kit ártatlannak tartott, halálra ítéltetett, s hogy egypár
 3 22|    tanúságra embert csak nem fogunk halálra ítélni? - mondá Völgyesy,
 4 22|         órát kell engednünk, hogy a halálra készüljön, s ötkor már sötét
 5 22|    valószínû, hogy Viola, ha késõbb halálra ítéltetnék is, királyi kegyelemre
 6 22|            nyugodtabban készülhet a halálra, megteheti rendeléseit,
 7 22| emberszeretet, hogy Violát mindjárt halálra ítéljék. A példának szüksége
 8 23|            Völgyesy elhallgatott -, halálra ítélni embert, ily viszonyok
 9 23|           mentenem, ha még százszor halálra ítélték.~- Levelet kaptál?
10 23|             urak már jõnek, s Viola halálra ítéltetett.~Kálmán kétségbeesve
11 23|           esküszöm; de most, miután halálra ítéltetett...~- És hát aztán? -
12 23|             szavaztál, az istenért, halálra?~- Miért? - szólt a háziúr,
13 24|       Sokszor gondolt életében azon halálra, melynek most elébe megy.
14 24|           megye legnagyobb zsiványa halálra ítélve a házban tartatik,
15 26|          árthatna. Nem ítéltetett-e halálra? nem tudja-e, hogy ha ma
16 28|           követtél el mindent, hogy halálra ítéltessem... hogy nem te
17 33|            Én is már kétszer voltam halálra ítélve, s azért mégis itt
18 33|             küszöbén átlép, morális halálra ítéltetett, s a vesztõhelyet,
19 38|            akkor mi vár reá, ki már halálra ítéltetett? Violának remegni
20 38|             melyet reám mondhatnak? Halálra fognak ítélni, igen, én