Fejezet

 1 1 |          érezve, magát legyõzni nem engedé, s küzd remény nélkül, de
 2 2 | megismerkedett, s valahányszor apja engedé, órákat töltött a komoly
 3 2 |       hatását, s valahányszor ideje engedé, visszatért kedves arcképeihez,
 4 2 |     munkától, hasztalan! a sors nem engedé, hogy valahol megpihenhessen.
 5 8 |          azon szomorú gondolatoknak engedé át magát, melyekkel reménytelen
 6 11|       röviden, s amennyire nevetése engedé, köszönetét fejezte ki.~-
 7 12|            annyira elragadtatni nem engedé, hogy állásáról megfeledkeznék -,
 8 15|       többiek közt, megindulása nem engedé, hogy csak egy szót szóljon.~
 9 17|          volt, s a huszár, ha ideje engedé, már kis úrfia körül járt.
10 21|          midõn magához jött is, nem engedé, hogy saját lábain menjen -,
11 22|            hangosan kifejeztek, nem engedé, hogy a szólót tovább lehessen
12 24|              mely úgy látszott, nem engedé, hogy Nyúzót lerészegíthesse.
13 26|       pamlagán indulatos keservének engedé át magát.~- Hát ezért tettem
14 28|         azon kellemes gondolatoknak engedé magát által, melyekhez csak
15 30|        kávécsinálást a pesztonkának engedé által, addig a szakács a
16 31|             felgerjedt állapota nem engedé, hogy nyugalmat találjon.
17 35|             sõt valahányszor az idõ engedé, ne vadásszon - de mindezen
18 35|      használtatott. Mennyire a hely engedé, a rabnak azon szerény kényelmek
19 36|         által magát meggyõzetni nem engedé, s megtéréséhez kevés hajlamot
20 38|          bundáját, amennyire a szél engedé, összefogva, magát a gondolattal