Fejezet

 1 2 |   felleg jelölé a helyt, hol az eltûnt, midõn a barátok a faluhoz
 2 2 |         homlokát ráncokba voná, eltûnt, s csak boldogságának érzete
 3 3 |     szögezve szemeit, hol a zaj eltûnt -, fejemet teszem rá, hogy
 4 5 |    árkon átcsúszva boglyák közt eltûnt, fegyvereit igazítva várá
 5 5 |        után a ház ajtaja mögött eltûnt -, menj hamar a nótárius
 6 5 |     utca másik oldalára sietve, eltûnt a házak között. Viola nem
 7 5 |      ablakhoz jöttem, egyszerre eltûnt ott a bokrok közt, de bizonyosan
 8 5 |          s a kovács háza mögött eltûnt, míg Macskaházy, mert csakugyan
 9 10|      nem látok senkit...~- Most eltûnt, de hidd el, Etelkám, ott
10 12|    házak épültek, a zöld pázsit eltûnt ugyan, s a friss patak is,
11 13|       restellációra.~A két alak eltûnt, s csendes lõn a szobában,
12 14| láthatár azon része fölött, hol eltûnt: úgy hagyjátok ti ragyogástok
13 14|          amit adhatunk; az álom eltûnt, s az ébredõnek nincsenek
14 18|         az ember fejszéje alatt eltûnt, de helyette csak pusztaságot
15 20|     távolabb, míg a gyenge nesz eltûnt, s a fák ismét hallgató
16 22|        állt, és a zsivány elõtt eltûnt minden egyéb.~A szegény
17 26|     tovább haladva, a homályban eltûnt.~ ~
18 28|       partján álló bokrok alatt eltûnt.~A cselédek, kik mindjárt
19 29|          melyet eddig követtek, eltûnt. - Szemlátomást nem látni
20 32| bizonyos emberek kezelése alatt eltûnt.~A várnagy megvetõ tekintet