1-500 | 501-549
Fejezet
1 1 | köztök s azok közt, melyeket most lát, éppoly kevés különbséget
2 1 | volna is), mely felé lovai most ügetnek. S ha kocsisától
3 1 | kényelmeivel ismeretségbe hozni, most az egyszer legyen szabad
4 1 | harc foly-e, mint milyet most látál? S ha azokat, mik
5 1 | kik Rétyt a vadászatban s most a törökdombhoz követték,
6 1 | Ha külföldieknek írnék, most * alatt szép értekezést
7 1 | bebizonyította függetlenségét.~S most ahelyett, hogy Kenyházynak,
8 1 | öszvezsugorított nyakravalót, mely most urán, de melyen ura éppoly
9 1 | helyzetében volna, kitõl most ajándékot fogad el; azaz:
10 1 | vén cigányunk.~Kislaky, ki most az öreg Petit - ez híres
11 1 | alakban is szolgálta, s most így bánnak vele! Csak hiába,
12 1 | mindinkább mulattatott - s most majd kitûnik az igazság.
13 1 | tréfáinak következését gyanítva, most minden módon enyhíteni iparkodott; -
14 1 | tisztviselõk mindent tudnak, s most - szóla a pandúrok egyikéhez
15 1 | magokat - szóla Nyúzó -, most vezessék elõbb hozzám ez
16 1 | ha kedvedet tölthetem, de most az egyszer megbocsátasz;
17 1 | kémei, kikben bízhatik. Most - szóla a pandúrokhoz fordulva -
18 1 | nagyságos úr expresszusa, s most se késtem volna el, mert
19 1 | hogy velük kezet fogjon, s most ide állsz te pandúraiddal
20 1 | rád, hogy...~A cigány, ki most az egyszer hátulról biztosítva
21 1 | ártatlanságában bízik. De most menj, lódulj, takarodj -
22 1 | is hazafelé.~Vándory, ki most az egyszer ellentmondani
23 1 | szövetségben áll Violával, s most hírt visz a készületekrõl,
24 1 | közelgõk felé.~De hagyjuk õket most gondolataikra; éltök leírása -
25 2 | lelkésze s Jónás apja, kivel most mint tiszaréti jegyzõvel
26 2 | de ki õt elõbb ismerte és most, az érzé, hogy fájdalma
27 2 | gyermekének játékait nézé, most magánosan járt körül; de
28 2 | leheltéig, csakhogy azok most egy más, szebb hazából intének
29 2 | volna ezen körben is. De most, miután az ok, mely õt az
30 2 | úrral, kinek falujában õt most mint jegyzõt találjuk, a
31 2 | hittük, sokat beszél, csak most tudjuk, mi nagy baj az,
32 2 | úgy, mint teremtetett.~De most miután kis kerüléssel ismét
33 2 | bolondja volt az igazságnak. Most mindenki gondoljon önmegyéjére,
34 2 | törvényszéket, õ õrzé meg erényét most is azon veszélyektõl, melyek,
35 2 | hõsünk e gondolattal, s most, midõn a kir. kamarás is
36 2 | allegált, a pálfalviakkal most éppen tilalomtörés végett
37 2 | szitkokat hallá, melyekkel a most közhanggal választottak
38 2 | közakarat fõbírónak kívánt vala, most midõn esküdtnek jelöltetik
39 2 | magának, az egész község, úgy most az apa barátai s az anya
40 2 | nem érzé magát. Így járt most is. Midõn magát gazdatisztségre
41 2 | Boldizsárral, kivel õt olvasóim most a törökdombon elõször láták.
42 3 | körülvezetett; s ez az, melyen most Rétyné õnagyságát leghívebb
43 3 | készíté.~Ez utóbbi, kit most kegyes uraságával az erdõben
44 3 | ítélni az ember fölött!~Most azonban az egyetértés, mely
45 3 | sikerrel. A harag, mellyel most szólt, sokkal inkább hatott
46 3 | vannak hasznai. - Az iratok most Tengelyinél vannak, mint
47 3 | magam, mennyit szenvedek még most is, ha arra gondolok, hogy...
48 3 | szentnek senki sem mond, de ki most büntetõ per alatt nem áll,
49 3 | Kétségen kívül nincs. S most megyek tovább: ha ugyanazon
50 3 | viszonzá Rétyné -, de most Tengelyinél a falu házában,
51 3 | hihetõképp éppúgy remegett, mint most barátom uram. - Ej, be merész
52 3 | láttam oly mértékben, mint most.~- Ez az ember hallgatózott,
53 3 | miért nem? De jöjjön velem, most ketten vagyunk; ha csakugyan
54 3 | volt itt valaki, mit még most sem hiszek, elfogjuk; ha
55 3 | tapasztalásaira emlékezve, ura helyett most az egyszer õket követé.~
56 3 | ellensége, de ily út, milyenen most vékony lábacskái botorkáltak,
57 3 | tûrte volna e bánásmódot, most miután szerény észrevételeire,
58 3 | teremtésnek legkisebb nyoma, most talán csak elhiszi, hogy
59 4 | nyomorúság keserû kenyerét, s most, midõn az ég megáldott,
60 4 | magát jól bíró gazda volt, most, mert gazdasága után nem
61 4 | semmi ahhoz képest, mely most elõttem állt. Már mikor
62 4 | nem vihettek, s a katonák most kancsóiknak asztalul, maguknak
63 4 | beteg körül uralkodott. Most úgy látszék, csecsemõjével
64 4 | akkor majd fölakasztják. Most sokáig anyám is csak ezt
65 4 | mondják, szereti nejét s most betegsége alatt bármily
66 4 | jõni - vigasztalá apja, ki most egy országot adott volna,
67 4 | jól tettél. Így, kedvesem, most menj be a beteghez, én addig
68 5 | kertárokból kibújni láttunk, most közel a tûzhöz, de még világkörén
69 5 | között, egy férfi ült, ki épp most újra kezdé énekét, s az
70 5 | minden jobbra fordulhat. Csak most menj el, itt egy percig
71 5 | Ákos úrfi meg nem ment, most ahelyett, hogy melletted
72 5 | éltemet tartja kezeiben?~- Most az egyszer csalódol - viszonzá
73 5 | angyal, arra esküszöm. De most ne késsünk, még virradatig
74 5 | bajban is volt ember mint te most, s azért nem veszett el,
75 5 | vigyáznak magokra; csak most jöjj velem Sz.-Vilmos felé,
76 5 | többieket is, s tanácskozunk. Most itt a faluban úgysem tehetnél
77 5 | tántoríthatlan föltételét látva, õt most a falu felé követé.~- Tengelyi
78 5 | udvar felé néz. Azonban ez most a dologhoz nem tartozván,
79 5 | viszontlátás reménye, mely szemeit most könnyekkel tölti? Oh, nem
80 5 | ítélet pálcáját!~A csecsemõ most egyszerre sírni kezde. Liptákné
81 5 | felelt a fiú félig sírva -, most nincs itt, de itt volt,
82 5 | pillanatban igen megijedt, most maga is elhivé, hogy csak
83 5 | van, jól, de mit tegyünk most? Bevezethet kend a házba,
84 5 | nyugodtabb lett, s Vilmát, ki most sírásra fakadt, vigasztalni
85 5 | és sírva fakadt.~- Úgy, most mehetsz - szóla Liptákné,
86 5 | kend aztán a nótáriusnak, s most isten áldja meg.~S a zsivány
87 5 | isten áldjon meg érte.~- De most hamar Sz.-Vilmosra - szóla
88 6 | nyerhetém, hogy várnunk kell. S most gondold magadnak ehhez a
89 6 | vagyok, s mint elébb, úgy most majdnem naponként elmegyek
90 6 | meghallá, nyugodt lett, s most vigasztalásaim után ismét
91 6 | addig legyen türelmed. De most menjünk, a kortesek mindjárt
92 7 | képzelhetik a zajt, mely most Réty házát eltölté. Kocsisok
93 7 | között, s hogy az, kivel most találkozunk, sem az egyik,
94 7 | kényszerítene, melyekrõl most határozni még nem tanácsos;
95 7 | hogy Réty ötvenéves korában most elõször életében, látszik
96 7 | legyen birodalmatokban? S most nyájas asszonyi olvasóimhoz
97 7 | maga, ki sokáig ellentállt, most is ugyan középutat javasolt,
98 7 | a házba tolult, hol õket most egy ideig magokra hagyjuk.~ ~
99 8 | õk játsszák, a pajtában most másodszor ismétlék próbatétüket,
100 8 | bízhatott reá, mert nyelve most nehezebben mozgott, s nem
101 8 | tetõtõl talpig leönté, ki most ég s föld között lebegve,
102 8 | zsidójával együtt, eltávozott.~S most, kedves olvasóim, habár
103 9 | ebédlõ jeleltetett ki, mely most azonban egészen más alakban
104 9 | maradnak e teremben, mely most ezüst kargyertyákkal világítva
105 9 | felköszöntés hallatszott.~Most a kandalló körül, az ablakokban
106 9 | Veszõsyhez semmi bizalmam? Most három éve, mintegy tizennégy
107 9 | ember három megyében, és most... no, de a fiú nem akar
108 9 | melybõl a báró beszédje most foly, alkalmasint fölötte
109 9 | volt - azon módok kerültek most szõnyegre, melyek által
110 9 | hogy a rend, melyben az most áll, meg ne zavartassék,
111 9 | hogy a gabona ára, mely most 5 ft., felmegy 7 ft. 30
112 9 | általános helyeslés). És most menjünk tovább.~Sáskay,
113 9 | indítványt följegyezvén, most minden erõk koncentrációjának
114 9 | hidasokat s kompokat éppen most javíttatják ki, úgy azt
115 9 | Taksonynak boldog Law-ja, ki most megelégedett képpel járt
116 9 | nem sietnek helyeikre.~S most hagyjuk a társaságot kellemes
117 10| azon kis szoba, melyben most Viola neje betegen feküdt,
118 10| két leány is.~Vilma, ki most lépe tizenhatodik évébe,
119 10| nem titkoltam semmit, s ki most e nagy hazugsággal lelkemen
120 10| nem látok senkit...~- Most eltûnt, de hidd el, Etelkám,
121 10| látá, mellyel barátnéja még most is az idegenre nézett, gyönge
122 10| egyszer kéré, hogy menjen el most, s jõjön fél óra múlva;
123 10| zsidóval? - tevé hozzá - épp most volt itt, alig bírtuk kiigazítani.~-
124 11| a nemes közönségnek csak most akarák szentelni tehetségeiket;
125 11| mindig Rétyéknél szálla meg, most elõször, éppen akkor, midõn
126 11| jött, s hogy õkegyelmessége most azáltal, hogy Bántornyihoz
127 11| fölmenthetném magamat; most azonban, mióta teins Bántornyi
128 11| határtalanul kormányozta, s még most is, mióta Jakab megházasodott,
129 11| Krivér valamit mondott, egy „most true”, „yes” vagy más ily,
130 11| Réty házában látták, s õt most Bántornyival a kertben beszélgetni
131 11| egyenlõn tiszteltetik. De most menjünk a házba.~Nem ösmerek
132 11| minden türelmét veszté - s most hallgasson.~- Ami sok, sok;
133 11| a vitával, Jánosy úr már most is rekedt, mindjárt itt
134 11| fegyvertára állt, s hová most a táblabírák egy része futott,
135 11| ki fölvéve köntösét: „S most siessünk, uraim! De kérem,
136 11| beszédjére gondolkozott, most megfosztva legfõbb ékességeitõl,
137 11| küldöttséghez fordulva, mely most fegyverkezetten sereglett
138 11| érzelmeit tolmácsolandja, most elõször életében tölti e
139 11| hogy a jelenetet, melynek most olvasóim tanúi lehetnének,
140 11| õexcellenciájával egy kocsin ment, s most az egyszer urának nemcsak
141 11| a megyei küldöttség épp most lépe a fõispán elébe.~A
142 11| bajsza a sok drága érc között most szinte ezüstnek látszott,
143 11| megtisztelt jövevény arcán, a most támadt kék folton kívül,
144 11| vágyódva sóhajtott utánad, most minden szív örömében dobog
145 11| osztozott a jókedvben, melyben most a fõispánt karai- s rendeivel
146 12| természetesnek fogják találni ha most, midõn Taksony megye fõvárosának
147 12| érne, mire természetesen most gondolni sem akarok. Ha
148 12| ha sáros napokban, mint most, e kövezet nem volna eltakarva
149 12| jut, hogy a pártok, melyek most a megyét kétfelé osztják,
150 12| körülte történnek. Éppen most volt Slacsanek nálam, keserûen
151 12| barátokat szerezhet magának. S most ez ember testestõl-lelkestõl
152 12| lerészegítve, kocsira tétetik, s most velök járja be a megyét,
153 12| úgyhogy a szerencsétlen, még most sem került ki kezeik közül,
154 12| ki valaha ügyvéd volt, s most a félnemességnek kérelmek
155 12| volna-e akárhányan, kiket most a legerényesebb férfiak
156 12| sokaság, mely jótévõinek most csak csendes fohászokban
157 12| választani nagy férfiait, kik most leginkább megtapsoltattak.~
158 12| uram - szóla a titoknok, ki most bejött -, nem volt igazam?
159 13| jószágán üttetett fel, s hol most jó ismerõseinket, kiket
160 13| Viola megtudhatja, csak most ne szólj, késõbb beszélhetsz,
161 13| szérûskertjén tüzet nem rak, most függne.~- Igaz, igaz - szólt
162 13| jártam a vármegyében, és most ördögadtát! - szólt az asztalra
163 13| Cifra bosszút esküdött.~- Most értem - szólt a zsidó -,
164 13| mellényébe dugá.~- Így, most nincs is szükségünk rád;
165 13| hallá beszélgetésöket, s most, midõn távozásokról biztos
166 14| politikával nem foglalatoskodván, most midõn a bántornyiak hadjával
167 14| doboghatnak? A jámbor asszony, most elõször életében, szinte
168 14| Tudok mást is, ki éppen most jött még távolabb útról,
169 14| összefogá bundáját, s kiment. - Most Violát hívom - mormogá magában -,
170 14| mily boldogok voltunk, s most künn fekszik szegény Franciaországban,
171 14| vendégével. Ákos átfázva, most a jó fûtött szobában Erzsébet
172 14| simult, homlokán csókolva -, most szóljatok egymással, beszélgessétek
173 14| ha csakugyan oda jutnék, most nem elég mély, hogy gyermek
174 14| utamat vesztém, s talán még most is a síkon tévelyegnék,
175 14| ajtajáig lopódzott, hol most közte s a tolvaj közt iszonyú
176 15| tisztelõinek nagy seregén, mely õt most lakásáról a nagy nemzeti
177 15| néze ki a csatára, mely most a szavazatszedõ küldöttségek
178 15| szomszéd megyei gróf épp most küldöttségével siet, a megyeháznál,
179 15| kivel csak találkozott. Ha most a kapu alá lép, hol Sóskuty
180 15| iparkodott szóhoz jõni, most kivéve szájából pipáját,
181 15| egy betût nem ismer. Épp most jõ ki egyik a ketrecbõl.
182 15| bámulást, mellyel Tengelyi most a kapu alá lépve azon intézkedéseket
183 15| lássa ön, ha azt teszi, most nincs baja. Egyébiránt,
184 15| életét szereti! - kiáltott most Kálmán, ki az egész jelenet
185 16| huszonnégy óra elõtt látá, s most méltán elszomorodhatott
186 16| kívánatát teljesíteni fogom, és most! Leányom becsülete! Oh,
187 16| zsidó Viola ütésétõl még most is betegen fekszik, maga
188 16| haragjuk ellen nem használ. Most õszkor két éve, hogy kisleányom
189 16| szólt közbe Liptákné, ki most Zsuzsi helyett a történetet,
190 16| az udvarban föloldattak, most kiragadva magát a hajdúk
191 16| asztalhoz lépve így szólt: - Most isten áldja meg nótáriusné
192 16| szólt emez meghatva -, de most megint jól érzem magamat,
193 16| ablakhoz menve, mely mellett most éppen Zsuzsi Liptáknéval
194 16| mik Porváron történtek. - Most - tevé hozzá keserûen -
195 16| gyermekeid vannak, fiad, ki most nemességétõl szerencsétlenség
196 16| uraktól koholtatott, kiktõl most számomra pártolást vársz.
197 16| magasztalásaiban hangzott; és most! ha majd pirulnom, ha szememet
198 17| fekteté. S itt találjuk õt most, elég rosszkedvûen vánkosai
199 17| hogy éppen arról, melyen most Kálmán helyet foglalt, Kenyházy
200 17| le a ruhát.~- Semmi baj, most nem fájt - szólt Ákos, megsajnálva
201 17| Bizony az a krumpli, mit most szednek - szólt János, ki
202 17| tért vissza.~- Hisz éppen most raktál - szólt Ákos türelmetlenül.~-
203 17| társalkodhatik, habár az úrfi most csak három láb magas is;
204 17| mindig büszke volt, csak most, mióta Ákos kis kezeivel
205 17| annyi szeretetet rejtett, most elõször érzé magát kielégítve,
206 17| történetekben, melyeket most esténkint úrfiának elbeszélt;
207 17| minden gondjaiban, s így most is a nyílt, barátságos mód,
208 17| jövõ állt képzetem elõtt, most miután legszebb álmaimból
209 17| szólt Kálmán biztatva -, de most, meg kell vallanom, az öregek
210 17| A tiszteletes irományai most Tengelyinél voltak, s a
211 17| ismerte, vagy talán még most is ismeri, s hogy az írások
212 17| befolyást gyakorolja, s fõképp most, mióta ez irományrablás
213 17| feldsert - monda jókedvûen -, most minden jól lesz.~A kis egyed,
214 17| sz.-vilmosi borbély, kire most szakállát bízá, késõbben
215 17| méltóztatott aludni?~- Jól.~- És most az érzés?~- Az is jó.~-
216 17| legalább udvariasan bánt, s most is, midõn ágya mellé ült,
217 17| befogatni rendelt, s melyen most Macskaházy elindult.~ ~
218 18| a dal szomorúan hangzik most is, mint azon napokban,
219 18| kend Cifrával Violáról? Most ha jókor nem jövök, elfogják.~-
220 18| lelkem gondolja, fõképp most restelláció után. Ki tudja,
221 19| nélkül õszi idõben, mint most, az utcán végig nem mehetsz.~
222 19| édesapja ítéleteket írt s most két üres s egy megkezdett
223 19| elszakítottak, s hogy felesége most két éve két elsõ fogát törte
224 19| megvagyunk - szólt a fõbíró most ismét mosolyogva -, csak
225 19| jöttment embert, éppen most került ki az utósó iskolából. -
226 19| pohár bort töltve magának -, most egymás után fognak jõni,
227 19| Nem vagyok én részeg, hogy most kimenjek - kiáltott az esküdt.~-
228 19| mindjárt? - szólt a fõbíró, ki most sokkal józanabbnak látszott,
229 20| magasabb hely volna található, most valóban ritka dolognak lehetnénk
230 20| félbe az ünnepélyes csendet, most egy hintó és egy szekér
231 20| s véletlenül megmaradva, most az õszi szélben vékony lombatlan
232 20| mely útjokon keresztülfutva most nem messze tõlök állt, meglátá: -
233 20| melyekkel Pista felesége most úgysem tehet semmit, te
234 20| Tisza talán mégis kiáradt. Most nem volt többé kétség. A
235 20| állt, s hova Peti a lovakat most kivezette. - Úgy, ezen talán
236 20| órával közelebb, s hogy mikor most négy nap erre járt, a víznek
237 20| szebbek bizonyosan nem, mint most, midõn sötét ágaik alatt
238 20| gondjait egy kancsó bor elûzi. Most halotti csend terül el az
239 20| hová menekülniök, építének, most vagy elhagyatva állnak,
240 20| költõi volt, elenyészett: úgy most a vétek minden nemeinek
241 20| nem vevék, nem figyelt, de most szinte felkelt hordójáról.~-
242 20| mondá az idõsebb zsivány, ki most szerencsétlen pajtását eleresztette,
243 20| eleget katonáskodtam, s hogy most egyszer megpróbálhatja más
244 20| töltse kedvét.~- Igen, de már most is részeg - válaszolt Rácz,
245 20| bevégeztetett, s az õsz, mint most, hosszú estéivel eljött,
246 20| meg, amit cselekedtem, ha most ott vagyok, körülöttem az
247 20| jõnek Sz.-Vilmos felõl? S most az erdõ másik oldaláról
248 20| el; szegény pajtása, ki most a lökdösést angyali nyugalommal
249 20| álló kulacsból, melyre Rácz most nem vigyázott többé. A lelkesítõ
250 20| hátrálni kezdett. - Csak elõre, most elõre - kiáltott a kommisszárius -,
251 20| célból hozott magával, s kik most el merészelnek szaladni,
252 20| hogy kommisszárius úr éppen most kapott sebet, de hát maradjanak
253 20| akará õt elhagyni bajában. Most hallá, hogy ellenségei új
254 20| mormoga fogai közt -, most jöhetnek, elevenen legalább
255 20| én nem öltem meg senkit, most is csak a levegõbe lõttem.~-
256 20| akasztófához vezetni. De most teheti-e ezt? Tengelyi emberszeretõleg
257 20| nézve a legfontosabbak, és most itt hagyja elégni magával,
258 21| de így! Mikor tanyámon most két esztendeje tûz támadt,
259 21| visszaadom - mondá a gulyás.~- S most isten áldja meg jószándékáért -
260 21| magamat, mint Rácz tevé? Õk most nyugszanak, rám ocsmány
261 21| beszélé, miszerint éppen most jött ki Porvárról, megtudá,
262 21| mily hideg - tevé hozzá, most elõször észrevéve, hogy
263 22| azon meggyõzõdéssel, hogy most ismét magasabban áll, s
264 22| hisz minket a zsiványok most sem bántottak - mondá Kislakyné.~-
265 22| küldé maga helyett, ki csak most neveztetvén ki, e tisztet
266 22| Kérem alássan - szólt most Macskaházy, ki már régen
267 22| Violának testi-lelki barátja, most is õ hozta gyerekeit Tiszarétrõl,
268 22| denique a fiatalság... de most vezettessük be a rabot.~-
269 22| Kérem alássan - vágott közbe most Sóskuty, ki az egész vita
270 22| inkvizíciót el kell halasztani, most tanúságára szükségünk van.~-
271 22| meglátjuk, mit teszünk. Most talán a rabért küldhetnénk -
272 22| mindkettõt. De itt jön a rab.~Most az ajtó megnyílt, s õreitõl
273 22| gondolatnál, hogy ezen ember, kit most ép egészségben lát maga
274 22| rab felé fordulva - no, most kit akasztunk fel?~Az elnök
275 22| gúnyolódék a fõbíró -, most csupa alázatosság, de csak
276 22| fel. Csupa fogadás. No, és most kinek volt igaza?~- Hogy
277 22| melyet, úgy látszik, még most sem bántál meg, két halált
278 22| részvéttel, melyet a rab iránt most mutatott -, hogy ezen szegény
279 22| Amit a tekintetes uraknak most fogok mondani, azon bizonyosan,
280 22| soha e dolgokról, valamint most is azért küldettem ki a
281 22| mosolygással ajkain végighallgatá, most azon kérést intézé a többiekhez,
282 22| mentetek el ketten. Lám, már most is mi jó volna pajtásod
283 22| úr elleneihez tartozott, most ez alkalmat használja fel,
284 22| azt egy hatalmas, éppen most választott alispán ellen
285 22| teins Völgyesy úr, ki csak most lépett a megye szolgálatába,
286 22| jegyzõséget, de teins Völgyesy úr most, midõn látja, hogy célját
287 22| ily gazemberen túladunk; most is rég bevégeztük volna
288 22| melynek a folyosón állók most tanúi voltak, midõn a szerencsétlen
289 22| érzelmével ellentétben állt; s most egyszerre az kívántatik
290 22| cáfolhatlanoknak tartott, s melyeknek most is csak szíve mondott ellent:
291 22| észrevétele, hogy bizonyosan most készítik az ítéletet: lelkét
292 22| akkor nem látta gyermekeit; most, mióta a kis Pistát ismét
293 22| Szegény asszony - szóla most Kislaky, szemeit törülve -,
294 23| feltalálásától függ, melyek most egy alávalónak kezei közt
295 23| volna, arra esküszöm; de most, miután halálra ítéltetett...~-
296 23| Kálmán -, miként mentsem meg most, miután el van ítélve?~-
297 23| elõtt. Nyúzó s Kenyházy, kik most ismét hivatalos szokásuk
298 23| akit a profusz, mert hisz most teins uraimék a profuszok,
299 23| kereshetik.~- De hogy? - kérdé most Völgyesy, szinte türelmét
300 23| úrnak kommoditására van, s most nekünk is.~- Tovább, tovább! -
301 23| urak parancsolják - szólt most közbe a tiszttartó, ki Vándory
302 23| Völgyesynek talán igazsága van; most, midõn a dolgot nyugodtan
303 23| megmenthetésének lehetõségérõl hallott, most ismét azon bizonytalanság
304 23| szívembõl - mondá az asszony, ki most egész derültségét visszanyerte,
305 23| törvényesen tehettem azt, s most, hogy hibámat jóvá tegye
306 24| állapotban látták õt, minõbe õt most Kálmán helyheztetni kívánná;
307 24| engedett. - Nem vagyunk-e most is statáriális eljárásban?
308 24| vagyok, mint bárki más; most harmadikszor kandidáltak
309 24| életében azon halálra, melynek most elébe megy. A pillanattól,
310 24| nem kellett volna mennem, most már unokám lehetne, s hidd
311 24| érintése alatt... s ki Violát most látá, midõn szabadulása
312 24| módjának megváltoztatásáról. Most biztos kilátás nyílt elõtte.
313 24| felkacagva. - Ugyebár, hát hol most a bátorság, Viola?... Miért
314 24| bátorság, Viola?... Miért vagy most oly alázatos, hisz máskor
315 24| csap.~- Igazság! - kiáltott most Nyúzó - mind részegek vagytok,
316 24| melyen gyermekei aludtak, s most elõször életében nem érzé
317 24| s maga az öreg Kislaky most elõször évek óta nem talált
318 24| gondoskodott volna ablõzungról, s most pihenhetnének, hanem így...~-
319 24| törvényszéknél nem sikerült, most erõszakot céloznak. Vissza
320 24| altatni, s kinek mestersége most önmagán kudarcot vallott,
321 24| ért? A számadások helyét most mindenféle rablások emléke
322 25| szavát meghallá: úgy Etelka most ez éji csendben minden mozdulatot
323 25| hihetõképp gyertyát gyújtott, s most, a nesz után ítélve, irományokat
324 25| Tengelyinek nemeslevelei... no, most keresheted nemességedet,
325 25| mentve... de mit tegyenek most? Azok után, miket tudtak,
326 25| szólt eddig, miért nem szól most? Lehet-e Vándoryról feltenni,
327 25| Vigyázz magadra - mondá most Etelka, midõn a pamlagról
328 25| zavarból, mellyel az alispán, most midõn azért jött, hogy fiával
329 25| pedig mentül elébb, jobb most, mint csak egy órával késõbb.~-
330 25| Vilmát nõmül választom: úgy most el vagyok határozva, hogy
331 25| kinyilatkoztatá, hogy ha most útra megy, s feltétele egy
332 25| kinek szülei élnek?... Csak most engedj kéréseimnek! gondold
333 25| annak felét fogod bírni, mit most én bírok, és...~- Kedves
334 25| apámnak fájdalmat ne okozzak; most, hol becsületem, hol Vilmának
335 26| ember, olyan, ki szegény s most nemtelenné vált fiamnak
336 26| nyugalmát nemrégen feldúlta, most elárasztá minden örömeit
337 26| kilátást nyissak?... És most!... - Az indulatos asszony
338 26| fáradozásom ide célzott.... s most minden megsemmisül, minden
339 26| ideig várjunk még, míg a most támadt zaj egy kissé elhallgatott...
340 26| Ugye, Macskaházy uram? hát most ismerkedünk meg egymással,
341 26| ismerkedünk meg egymással, most tûnik ki azon buzgóság,
342 26| szemeim elébe nem jutottak, s most is még Vándory vagy mit
343 26| kacagva -, s nagysád azt most kérdi tõlem? Hát csak, mert
344 26| míg az egykor ígért, de most visszautasított inskripcióhoz
345 26| magának megszerezze. Ha most én szegény prókátor létemre
346 27| bebizonyíthatom, s úgy hiszem, most alkalmam van reá.~Erzsébet
347 27| kellemetlenségekbe keverjem, most ismét mindent elkövetnék,
348 27| szintúgy szeretné Tengelyi urat most, mint egykor, mikor együtt
349 27| úr - kérdé Tengelyiné, ki most az ügyvéd szándékát gyanítani
350 27| elfelejté, kivel szól. - Ha most, midõn leányomnak százszor
351 27| nemzetes asszonyom - szólt most Macskaházy ismét körültekintve
352 27| helyett, mit akkor ígérhettem, most szép vagyont hozok nõmnek...
353 27| egész tekintélye elvész: most egyszerre magasabb hangon
354 28| nem csikarhatok ki... s ha most Ákos házasságát akadályozhatom
355 28| alunni készült.~Macskaházy most az egész dologra nézve nem
356 28| ajtóval baja nem volt, és most egyszerre mi történhetett
357 28| között, mellyel a zsivány most a pisztolyt ellensége kezébõl
358 28| annyit szenvedett, s ki most éltét fenyegeté, háttérbe
359 28| követte el senki más. De most zárjuk be a szobát, s küldjünk
360 29| jegyzõ családja, melyhez most Ákos is tartozott, Vándoryval,
361 29| lakhelyek sorába állítná.~Most e hely szomorú- s elhagyottnak
362 29| alatt tûnt el. Csak éppen most láttam... itt kell lennie;
363 29| nincs többé itt... éppen most, mielõtt kendtek jöttek,
364 29| rézcsákánnyal... ezt talán most lopta s itt vesztette...
365 29| el az ördög, nem kellene most százötven forintot fizetnem
366 29| tökéletesen közönyös legyen, most mindent inkább tûrt volna,
367 30| megszûnt, s az esemény most csak a beszélgetésnek kimeríthetetlen
368 30| szólalt fel Ferkó kocsis, ki most szinte elõre tolakodott -,
369 30| elfogta ultimóját... és most az a zsidó!~- De a zsidó
370 30| Alkalmasint ez lesz - szólt most Kenyházy -, mirõl a szakácsné,
371 30| szakácsnét - szóla Nyúzó, ki most szinte ez asszony különös
372 30| minden izgágának õ oka, s most mindent a zsidóra fog tolni,
373 30| a jelenlevõk elõtt: hogy most az igazság bizonyosan ki
374 30| jószántából is... ki várhatna most rövid feleleteket tõle,
375 30| átkozva fecsegését -, de most mondja meg, ha lehet röviden
376 30| mondja meg, ifjasszony, most csak azt, vajon igaz-e,
377 30| oly tisztán szólt, mint mi most szólunk. Tengelyit mondott,
378 30| együtt talált, s kik vele most a szobába jöttek, csakugyan
379 30| az igaz, hat tanú álla most elõtte, de közöttök az igazságnak
380 30| miután a kulcsár és mindenes most is a szakácsnéval, a szolgáló
381 30| késõbb nevezte Tengelyit, most megijedve a fõbíró szavain,
382 30| soha meg nem egyezett, s most is azt mondja, hogy a haldokló
383 30| tanút, ki elõbbi vallomását most minden módon visszahúzni
384 30| nem megy fel - jegyzé meg most a szakács minden alázatossággal -,
385 30| birtokukhoz jusson, s melyek közül most is csak azon néhány levelet
386 30| úrhoz szól, s itt éppen most találok a földön egy számadást
387 30| Macskaházynál vannak, s most ha azok kezébe kerültek
388 30| tekintetes nagyságos uraim, csak most könyörüljenek rajtam, nem
389 30| gúnyosan mosolyogva, a fõbíró - most persze azt akarná, hogy
390 30| mentséget. - Macskaházy erejérõl most hallok elõször szólni életemben.~-
391 30| mindent kezdettõl végig: még most is borzadok, ha eszembe
392 30| részt a vallatásban, midõn most az alispán által azoknak
393 30| jelentést tegyen.~A kocsis most is egészen így beszélé el
394 30| mely a révésznél van. Midõn most a révész hívatott, minden
395 30| hatást, mint a révész, ki most e botot a fõbírónak átadá.
396 30| meg fognak esküdni - szólt most Nyúzó a révész- s kocsishoz
397 30| Tengelyit nevezi. A zsidó, kirõl most magam is hinni kezdem, hogy
398 30| találunk összevérezve... s most e bot. Volt-e valaha ennyi
399 30| vezetni!... De legalább most eleget teszek kötelességemnek.
400 31| teljesíté minden kötelességeit, most az emberek tiszteletére
401 31| Viola nejét házába felvevé, most kétségen kívül újabb rágalmakra
402 31| szoros viszonyban álltál, most, miután barátok lenni megszüntetek,
403 31| Megengedem, hogy azok, kik most a szabadság elveit leginkább
404 31| mellett, isten segedelmével, most sem fogunk elnyomatni ellenségeink
405 31| úrnak - mondá a fõbíró ki most, mint minden hivatalos eljárásnál,
406 31| világosan azt mondá: hogy a most meggyilkolt még a jegyzõ
407 31| mondá a fõbíró mérgesen. - Most még csak a kisasszonyt kell
408 31| mit sem hallott, s csak most, midõn az öreg János által
409 31| részvétnek nyilvánításától. Most erõt véve magán, midõn a
410 31| történt is közöttök eddig, most legyen meggyõzõdve, miként
411 31| örömmel fogom látni közöttök; most megbocsát, ha távozom. Csak
412 32| szeretetét. Nem fogják-e most e rossz emberek atyámra
413 32| feleségét, hogy legalább most az elsõ napokban álljon
414 32| fogja? ez az, mi apámat, most, mint mindig életében, meggyõzõdésének
415 32| azokat, kiket szeret.~Hagyjuk most Vilmát anyjával s Ákossal,
416 32| figyelmet nem gerjesztének, most az egész hazában egyszerre
417 32| hogy az egykor oly büszke s most rabságra jutott falusi jegyzõnek
418 32| bélelt mentéjét, melyben most a szoba közepén áll, elõször
419 32| elakadtunk. A hidak egyikét most igazítják, a kocsisnak le
420 32| nevezte, úgy tudom, mintha most szólna... hogy Tengelyi
421 32| a nótárius leányába. Ha most, midõn Tengelyi bajba keveredett,
422 32| magányosan zárassék el - mondá most Völgyesyhez fordulva a fõügyész,
423 32| Mindenesetre - szólt most a fõügyész Karvalyhoz -
424 32| vannak. A vén orgazda, ki most tizenkettedik esztendejét
425 32| annyira különbözik, mint most hiszi. - S ezzel a jegyzõ
426 33| találni. Alkonyat felé, mint most, az, ki a világos udvarról
427 33| Halljátok-e! - szólt most a tömlöctartó - ez az úr
428 33| önmagához nem vesztette el... most elõször érzé elcsüggedni
429 33| becsületes nevét tartotta meg... most megfosztatott ezektõl is.
430 33| szól kend ilyenrõl? - mondá most a férfihang, látszólag remegve.~-
431 33| de akkor ártatlan voltam; most pedig azt fogták rám, hogy
432 33| kiáltozás, melyet Tengelyi most hallott, s a könyörgõ hang,
433 33| lánggal, még szebben, mint most. Ni, ni! hogy felnyúl a
434 33| pálinkát õ fizette, hagyjuk most békével. Holnap - tevé hozzá
435 33| pálinkához tartsd magad, már most is félreáll szemed, ne bánd,
436 33| köszönheté Tengelyi, hogy most békében hagyatott, s míg
437 33| voltam egész életemen át, most konyhás rab vagyok, a különbség
438 34| tekinthet múltjára, mint most az alispán, ki szobájában
439 34| állíttatott, túl nem emelkedik, most hihetõképp azon szerencsés
440 34| megyében elsõnek tartatik, most naponként arra emlékeztetett,
441 34| mindenki megelégedjék, nejénél most csak elégedetlenséget, gúnyt,
442 34| bírt, visszaszerezhetlen, õ most egészen osztá neje kívánatát,
443 34| emberekkel. Az egész világ most is inkább téged, mint engem
444 34| mellyel iránta viseltetett, most gyûlöletté változott. Elhagyva
445 34| mint melyet szíved ád, s most is csak azért akarlak emlékeztetni
446 34| helyrehozhatlan; becsületed, mely most veszélyeztetik, talán elveszett;
447 34| ajkaimhoz szorítám, lelkemet még most is bánat tölti el. Ha egy
448 34| melyekkel azon név alatt, melyet most viselek, külföldre meheték;
449 34| megszokja a szerencsét, s most, miután a szeretet boldogságát
450 34| nem keveredtél volna; ha most, mint testvéred lépek fel
451 34| elkészülve, hogy bátyjával most szóljon, s látszó zavarban
452 34| egykor barátod volt, s kit most gyûlölsz, mert minden rosszat,
453 34| bíró talán elutasítana, ha most egyszerre nevemet s birtokomat
454 34| volt, s a jámbor lelkész most csak vigasztalásra érzé
455 34| melegen világít a napsugár most is, mint mikor aknájába
456 35| mintha nagyságoltatnék. És most - férje tömlöcben, ocsmány
457 35| szilárdságában bízhatott; de az, mi most történt, több volt, mint
458 35| s kik õt elõbb ismerék, most résztvevõleg suttogták egymásnak,
459 35| Kálmán vígabb óráiban még most is lármásabb volt, mint
460 35| mennyek országába.~Fõképpen most, mióta új szerencsétlensége
461 35| alkalommal -, s az ki fog sülni, most vagy késõbb. Ha már be kell
462 35| jegyzõt fiatal ügyvédjével most is.~Az alispán, mihelyt
463 35| névvel lépend a világba, s most végre még az kívántatik,
464 35| megvallani, hogy amint a dolgok most állnak, minden bûnjelek
465 35| fejlõdhetnek ki. Talán a zsidó, ki most tífuszban halálán fekszik,
466 36| így csak természetes, ha most, midõn elbeszélésem úgy
467 36| életemben soha inkább - s ím, most pár évvel késõbb szintúgy
468 36| szomszédai határán is legeltette, most még arra sem nyerhet engedelmet,
469 36| férfiakat. - A tífusz, mely most a tömlöcben uralkodott,
470 36| meg kell vallani, hogy õ most is hív maradt jelleméhez,
471 36| szerezhetett. De ki e helyt most látá, borzadott.~A tömlöcnek
472 36| dorbézolás hallatszott fel, most közönségesen néma csendben
473 36| gondosan, mint e szerencsétlen most bátyja által ápoltatott.
474 36| az a börtönbe került, s most halni lássa tulajdon testvérét,
475 36| ember ott akarna tölteni, s most meg kell halnia. Néha imádkozott
476 36| álmodott hosszú éveken át, s most midõn mind az övé lehetne,
477 36| csüggött, teljesülni kell - most haljon meg? Most, mielõtt
478 36| kell - most haljon meg? Most, mielõtt magát életében
479 36| neve alatt e honban még most is naponként elkövettetnek;
480 36| legnagyobb megvetéssel bántak, most is a többiektõl elkülönözve
481 36| felebarátilag bántunk-e avval, kit most önösséggel vádolunk? Vegyük
482 36| szerencsétlenné tevék õt: s fõképp most, fogsága alatt, hol minden
483 36| elmaradt.~E viszony azonban most egészen megváltozott. Több
484 36| ki jószívûségének hírét most sem hazudtolta meg, s valamint
485 36| kellemetlenek, önként elmaradt: úgy most mindent elkövetett, hogy
486 36| Felgyógyulásához nem vala remény most sem. Teste nem bírt elég
487 36| lelkének minden jobb érzelmei most életében elõször egyszerre
488 36| elcsábíttatni nem engedém, most megrontom még ezt is, s
489 36| nem - válaszolt amaz -, most mindjárt, vagy soha. Érzem,
490 36| Macskaházyval szerzõdtél, most sem szükséges, hogy ennél
491 37| nyolcszázados alkotmányunk még most is egész erejében fennáll.
492 37| hazában egykor állt, az most leülepedett. E hon - hogy
493 37| már alakultnak hivék, úgy most az állatkínzás megszüntetésének
494 37| világos levén, hogy azok, kik most csak állatokról szólnak,
495 37| egyesületnek ellenségei most is. Vándory például - ki
496 37| egymásutánban hibázott, mely most, amennyire felfogom, a kakasviadalok
497 37| mintha már meghalt volna. Most, midõn Vándoryt a zsidónak
498 37| amaz egy szót sem értett, s most megelégedve, hogy mondókáját
499 37| ideig ismeri e zsidót kit most is ártatlannak gondol, s
500 37| miként érzi magát a beteg most? s nem tudja-e, miért ment
1-500 | 501-549 |