Fejezet

 1 1 |  eszét egészen más gondolatok tölték el, s ki õt, midõn az öreg
 2 2 |        a jövõ fényes ábrándai tölték el lelkét, s a múltnak nem
 3 2 |       érzemények egész lelkét tölték el. Benne minden elnyomott,
 4 7 |    pisztolylövések vegyültek, tölték a falut. E zaj felett a
 5 8 | éltöket elsõ éveik óta együtt tölték; barátságukat tehát alig
 6 14|       adhatnak, szívét örömök tölték, minõket a tavasz szelíd
 7 14| helyett mondhatlan aggodalmak tölték szívét. - Istenem, ha baja
 8 17|    baj érte, komor sejdítések tölték el. Kálmán, ki azon meleg
 9 20|     erdõt szomorú hangjaikkal tölték el. - Ki lehet ez? - gondolá
10 22| lelkét véghetlen aggodalommal tölték. - Csak bemehetnék - szóla
11 25|     érzelmeket, melyek keblét tölték -, a jószág, mely anyámról
12 31|       kik egész éltöket benne tölték.~Tengelyi éppen válaszolni
13 34|       szívét leírhatlan kínok tölték el.~Réty, mint gyenge emberek
14 36|       szörnyû káromkodásokkal tölték a tömlöcöt, -, néha mintegy
15 36|       nagy részét a tömlöcben tölték, s mindkettõnek vigasztaló
16 36|    zsidó szívét e pillanatban tölték. Csak gúnyt s megvetést
17 37|       egész reggelt gyûlésben tölték, délután ismét ülésnél találjuk,
18 37|      még nagyobb aggodalommal tölték lelkét. A zsidó, kinek eszmélete
19 38|       lelkét mély fájdalommal tölték el, s maga Vándory szelíd