Fejezet

 1 10|          Isten tudja, miként szánom a szerencsétlent, de ösmeretsége után nem
 2 13|          bizonyos jelének hirdetve, a szerencsétlent, kinek a természettõl épp
 3 20|           csóválva gyávának nevezik a szerencsétlent, ki élte terhét tovább vinni
 4 22|          felmentheti; egy szó, s ki e szerencsétlent a hóhérnak általadja, õ
 5 22|               szorult kebellel nézé a szerencsétlent, s szemeiben könny ragyogott,
 6 23|              Hát azt gondolod, hogy a szerencsétlent megmenthetjük? - szólt az
 7 23|        kezeimmel adom át hóhérjának e szerencsétlent: ez borzasztó! Teheti-e
 8 23|          szükséges, csak mentsd meg e szerencsétlent.~Az öreg Kislaky azalatt
 9 23|              Hatalmamban állt, hogy a szerencsétlent megmentsem, egészen a maga
10 30|             szólsz! - kiálta, midõn a szerencsétlent ismét mellbe löké, s az
11 31|           mindent elkövetek, hogy egy szerencsétlent halálától megmentsek, mégis
12 33|            alig menthette volna meg a szerencsétlent bántástól, ha éppen akkor
13 36|          börtönkamarák lakói, egy-két szerencsétlent kivéve, kihaltak.~A rabok
14 36|            pillanat eljött, melyben e szerencsétlent megtérítheti, s isten véghetlen
15 38|          lehetett, azzal vigasztalá a szerencsétlent, hogy talán mégis valami
16 39| visszatartóztathatá.~- Ne merészeld e szerencsétlent bántani, alávaló - kiálta
17 39|            többé ellent nem állhat?~- Szerencsétlent? - mormogá a másik, ki az
18 39|              s Vándory segedelmével a szerencsétlent kihúzá lova alól.~- Meghalt -
19 39|              Vándory biztató szavai a szerencsétlent fel nem ébresztheték eszméletlenségébõl.~