Fejezet

 1 1 |       fõbírónak, s kéré, bocsássa szabadon. Nyúzó örvendve, hogy tréfáit
 2 2 |           csíráit lelkében hordá: szabadon követheté célját anélkül,
 3 2 |  visszatartá, többé nem létezett, szabadon követé saját vágyait, s
 4 9 |          az, ki mint õ, valamirõl szabadon rendelkezik s a jövedelmek
 5 13|    fölkerül. A nemesember azalatt szabadon jár, két-három esztendõt
 6 17|           lakosok felének bõrével szabadon? nem gyakorolhatá-e képzelõtehetségét
 7 20|          megbocsátani, hogy ismét szabadon mehessek; csak úgy értem,
 8 22|              lám, kezében vagyok, szabadon töltheti rajtam kedvét,
 9 22|           mi statárium vagyunk, s szabadon bocsátjuk! hová fog vezetni
10 22|         Ha az ítélet kimondatott, szabadon társalkodhatik nejével s
11 33|          végre álomba szenderült, szabadon átengedheté magát gondolatainak.
12 34| mindenkinek legtitkosabb leveleit szabadon elolvashatják, legcélirányosabbnak
13 35|       mely sûrû erdõtõl körülvéve szabadon nem nõhetett, a csomós,
14 35|    Csavargós Gazsi, bocsássák azt szabadon, csak két-három hétre. Én
15 35|           alispánnal a konyhásrab szabadon bocsátása iránt beszéljen.~
16 36|         szavakért néha olyanok is szabadon bocsáttatnak, kik a bíró
17 38|       földbirtokot szerez, melyet szabadon használhat végsõ ítéletig,
18 38|          e szegény asszony férjét szabadon látá, s gyermekeivel a kislaki
19 38|         talán abban találna, hogy szabadon sírhatna. Ahelyett, hogy