Fejezet

 1 14|    látom meleg tekintetét, mely rajtam nyugszik, ha szavát hallom,
 2 16|  asszonyomat mindazokért, miket rajtam s szegény gyermekimen tett.
 3 16| kebellel - irományaim elveszve, rajtam nem segít senki. - Erzsébet
 4 16|    kelle tiporni büszkeségemet. Rajtam nem segít senki.~- Az istenért,
 5 20|        másik, vállat vonítva -, rajtam nem múlik.~- Ha lehet! ha
 6 22|   szemét a fõbíróra szegezve -, rajtam nem segít senki, és halál
 7 22| jóindulatát - mondá a rab -, de rajtam nem segít senki. Zsivány
 8 22|        meg a kegyességért, hogy rajtam segíteni akarnának, de lássák,
 9 22|     mindezen ocsmányságot, mely rajtam elkövettetett, s melynél
10 22|       vagyok, szabadon töltheti rajtam kedvét, felakasztathat,
11 22|     prostitúció még nem történt rajtam. Hisz ez a gonosztevõknek
12 22|    értem; de ha könyörülni akar rajtam, kérem, csak azt vigye ki,
13 28|          nem fizeti meg, mit te rajtam elkövettél.~- Kend nagy
14 30|         csak most könyörüljenek rajtam, nem teszem soha többé,
15 31|        az egésznek feleletterhe rajtam, ki gyanítva, hogy irományaim
16 36|  gondolok, mit a tiszteletes úr rajtam tett, rajtam, kivel mindenki
17 36|     tiszteletes úr rajtam tett, rajtam, kivel mindenki eddig mint
18 36|          az egész gyanú egyedül rajtam marad.~- De mit kerestél
19 37|        Istenem! istenem! segíts rajtam!”~Az alispánné egy ideig