Fejezet

 1 2 |      érzett, s melyeknek példái keblét inkább melegíték fel.~Sokszor,
 2 5 |       nehéz fohászok nem emelik keblét.~- Szegény asszony, hát
 3 12|         Midõn Tengelyi, kitárva keblét, azt, mi lelkének annyi
 4 14|       erõsebben dobogni érzi, s keblét magyarázhatatlan sejdítések
 5 14|       alatt lesüllyedett, s ami keblét tölti, több, mint hogy magába
 6 14|         félbe, rémüléssel tölté keblét, s anyjának vigaszai, ki
 7 16|       Azon szeretet, mely egész keblét tölti, mely szívének minden
 8 19|      pipa homlokáig emelkedett. Keblét leírhatlan boldogságnak
 9 20|       minden lövés nem érheté-e keblét? Õ nem imádkozhatott. Kétségbeesve
10 24|     meglepetést s haragot, mely keblét eltölté, mikor a kamarához
11 25| leküzdeni az érzelmeket, melyek keblét tölték -, a jószág, mely
12 28|     indulata. A gyûlölség, mely keblét ez ember iránt tölté, kitõl
13 29|        érzeményt, mely a jegyzõ keblét e pillanatban eltölté...
14 30|       nehéz sóhajokban könnyíté keblét, nehogy ismét valamit mondjon,
15 32|        ha az érzelmeket, melyek keblét szorongatták, magába fojtja.~-
16 34|        mi boldog vagy te, kinek keblét annyi bizalom tölti el,
17 35|      nem ért: tölti fájdalommal keblét. Tengelyi érezte mindezt,
18 36|     vala, egy pillanatban tölté keblét, s a szerencsétlen mindezek
19 37|    érzelmeket, melyek Rétynének keblét e pillanatban eltölték,