Fejezet

 1 2 |          meleg szerelmet nem érez keblében, sem valódi boldogságra,
 2 3 |         jobb érzemény ne támadjon keblében, valamint ritka az, kinek
 3 3 |           mily szív lakik nagysád keblében, azt csak én tudom. Ha tudná
 4 5 |        rejtezik sokszor még annak keblében is, kinek feje fölött a
 5 8 |          oly gyermekeknél, kiknek keblében a szabadság utáni vágy hatalmasabb,
 6 8 |           költõnk mondá -, Kálmán keblében a betyár szunnyadott, de
 7 11|   nyugtalanságát egyszerre hordva keblében járt föl s alá, nézte óráját,
 8 11|           megye méltóságát érezve keblében háromszor hajlott meg fõispánja
 9 12|  helyzetben elég önbecsülést érez keblében, hogy az egész emberi nemre
10 14|   vegyületlen érzeményt, melyet õ keblében hordoz. Nem voltak-e nálam
11 15|       mindennapi életben, ez ifjú keblében volt valami, mi õt a mindennapi
12 16|       melyet e boldog idõk emléke keblében gerjesztett, pillanatig
13 22| hasznosnak, szükségesnek magát, s keblében feltámadt egész önérzete. -
14 24|    bizonytalanság minden kínaival keblében dobogó szívvel ült az ágy
15 34|   feltétel s nemesebb érzés, mely keblében felszólalt, csak arra használt,
16 34| gyûlölségnek egy nemét nem érzené keblében. Vétkes tetteinknek érzete
17 38|      csuda által a meghalt iránt, keblében egyszerre véghetlen szeretetet
18 38|      szeretetet, mely egy asszony keblében megfér; csak õ tudja, mint
19 39| kifejezése eltakará a vészt, mely keblében dúlt; de midőn jó lován