Fejezet

 1 4 | Félni - szóla leánya, apjára függesztve nyugodt tekintetét -, azt
 2 13| szólt Cifra, szemeit társára függesztve.~- Tudjuk, tudjuk, hát jól
 3 16|     mondá, szemeit Vándoryra függesztve emez - veszteséged fiad
 4 16|    állt, szürke szemeit reám függesztve, kárörömmé arcain, nem szólnál
 5 17|    Ákos folyvást mostohájára függesztve szemeit -, nem látok semmi
 6 20|      hozzá, azon méltósággal függesztve szemeit ifjabb társára,
 7 20|     kisfiát, szemét Zsuzsira függesztve, ki a lobogó mécs mellett
 8 22|    ügyész, szemeit Sóskutyra függesztve, oly hangon, melynek hallásán
 9 22|         válaszolt a rab, reá függesztve szemeit. - Mikor az égõ
10 22|    nemes haragjában, a rabra függesztve mérges tekintetét -, ha
11 22|      szemét az ifjú ügyészre függesztve, Macskaházy -, a teins úr
12 24|   megállt, s szemeit a rabra függesztve, megelégedett mosolygással
13 30|  emez, szemét az alispánnéra függesztve -, én bizony megvallok mindent.~-
14 30|      asszony, szemét férjére függesztve.~- De Tengelyi egész eddigi
15 34|      Vándory szemeit öccsére függesztve - az, ki érted mindent feláldozott,
16 36|      zsidó szemeit Vándoryra függesztve -, mert a nagyságos asszony
17 36|      végre szemeit Vándoryra függesztve -, hogy háláljam meg jótéteményeit,
18 36|    végre szemeit a lelkészre függesztve -, én mindenre kész vagyok.
19 37|      az elõtte álló palackra függesztve Rétyné magában. - Hallottam