Fejezet

 1 33| vánkosokat rakott le, magát, mint Csavargós Gazsit, e tömlöcnek lakóját,
 2 33|          kell szomorkodni - mondá Csavargós, ki e pillanatban mindent
 3 33|            Jó éjszakát! - S ezzel Csavargós bundájába takarózva, rövid
 4 35|   fõfiskális úrnak konyhás rabja, Csavargós Gazsi, bocsássák azt szabadon,
 5 38|   megyékben nincs, sem János, sem Csavargós nem kételkedett. Az is,
 6 38|          kételkedett. Az is, mint Csavargós többször mondá, valószínûnek
 7 38|          kérdé egy ily alkalommal Csavargós, ki mióta az öreg Jánossal
 8 38|          Hasonló beszélgetésekbõl Csavargós Gazsi sokat tanulhatott,
 9 38|          nem bírhaták, s János és Csavargós tovább vándoroltak tanyáról
10 38|       barangoltak be így, s ámbár Csavargós ez életmódot megszokta,
11 38|         esztendõben, hol János és Csavargós Violát keresték, senki e
12 38|           s már dél elmúlt, midõn Csavargós végre öreg pajtásának megvallá,
13 38|         visszatér, s hogy azalatt Csavargós után tovább ballagott, ki
14 38|    azonban, miután e kérdés hozzá Csavargós által újra intéztetett,
15 38|           az? - mondá gondolkozva Csavargós - nem tudok pásztorembert,
16 38|         Fejemet teszem rá - mondá Csavargós a huszárhoz, midõn hosszú
17 38|       holnap meglátjuk. - S ezzel Csavargós a tûz mellé heverve alvásra
18 38|          tanyán találunk, melyhez Csavargós ismerõse a keresõket vezetni
19 38|      hiszik, még egy tanút hívok. Csavargós Gazsi igen jó gyerek, ki